Kultúra

Nyirő Józsefről, Kós Károlyról és a bankokról

Nem lehet eléggé dicsérni a Hitel című folyóirat múlt évi utolsó számát. Nemcsak arról van szó, hogy helyet kapott benne például Dani Erzsébet Nyirő József-esszéje, amely a közösségi identitás érzését járja körbe vagy Szakolczay Lajos írása a prózaíró Kós Károlyról, s így tovább, de olvashatjuk e számban Csath Magdolna közgazdász A pénzvilág hatalmának titkai című elemzését is.

 Ez az opus, vagyis a Csath-féle írás vezeti a lapot, ami különös választás a szerkesztőktől, tekintettel arra, hogy az év utolsó számának alapvetően ünnepi hangulata van, de nyilván nem tudtak ellenállni az elemzés aktualitásából származó kényszerítő erőnek.

Mint azt mindannyian tudjuk, a hazai média egzakt, egységes törvényei szerint működő struktúrának tartja a civilizáció pénzvilágát. Olyannak, ahol a természethez hasonlóan minden a leglogikusabb ok-okozati összefüggések jegyében történik, s ami az emberi boldogulás és az emberi fejlődés szinte kizárólagos záloga. Ezzel szemben Csath Magdolna arra utal, hogy a bankrendszer rátelepedett az emberi civilizációra, s egyfajta hatalmi eszközzé vált, hiszen államok – fejlettek s fejletlenek – sokaságát tartja immár pórázon hitelpolitikájával. Sőt, a nemzetközi pénzrendszer immáron a valós politikai erők helyébe lépett, s bár sok helyen látszólag meghagyta a hagyományos politikai struktúrákat, valójában ott is ő irányít.

Az írásban képet kaphatunk az olyan pénzügyi vállalkozások működéséről és stratégiai húzásáról, mint a Goldman Sachs és a Fed, no meg arról is, milyen kapcsolat létezik e szervezetek s az államok politikai elitje között. A szerző azt az egyre nagyobb sebességű folyamatot is ábrázolja, amelyben szinte teljesen elszakad nemzeti gyökereitől az egyes államok banki rendszere, s egy nagy, globális pénzrendszerbe tagolódik be. Mintegy megelőlegezve az oly sokat emlegetett világkormány kialakulását is.