Nyaraló írók hétköznapjai a Balatonnál

Strandkellékek és sosem látott képek idézik fel az évtizedekkel ezelőtti korszakot (Fotó: Bodnár Patrícia)

Hogyan tartja az evezőlapátot Ottlik Géza vagy Nagy László, hogyan ugrik hátast Juhász Ferenc, hogyan vitorlázik Mészöly Miklós, Örkény István, Déry Tibor, Sarkadi Imre és hogyan készít szódát Németh László? A Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 16-ig látható, Balatoni nyár – Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es évekből című kiállítás azoknak a fotográfia és szépirodalom iránt érdeklődőknek ajánlott, akik szeretnének bepillantani egy letűnt történelmi korszak – a Kádár-kor – irodalmat, kultúrát formáló szereplőinek nyári, balatoni hétköznapjaiba.

A nyári hangulatot idéző, három egységből álló tárlat első részében a balatonfüredi Lipták-ház baráti köréhez tartozó írók nyári élményeibe enged bepillantást. A fényképek második nagyobb blokkját az 1953-ban megnyílt Szigligeti Alkotóházban és annak környezetében készült írófotók jelentik. A kiállítás harmadik, legterjedelmesebb részét az írók nyaralóiban, kertjeiben készült képek, illetve a Balatonra alkalmi vendégként vagy turistaként ellátogató írókról felvett amatőr fotók teszik ki.

A balatonfüredi Lipták-ház Lipták Gábor író és felesége, Gyapai Piroska balatoni otthona a II. világháború utáni írónemzedék nyaralásainak egyik jeles helyszíne volt: irodalmi szalonként is emlegették. A ház szabad szellemiségű atmoszférája festőket, színészeket, orvosokat egyaránt vonzott. A hosszú évtizedek alatt megfordult itt például Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Németh László, Örkény Istvány, Tamási Áron, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor. A forró nyári napok az 1950-es, ’60-as években leginkább Lipták barátja, Horváth Boldizsár orvosprofesszor Addio III. nevű vitorlásának fedélzetén teltek, az esti összejövetelek, ünnepségek pedig a villában, valamint a hozzá tartozó kertben zajlottak. A kiállítás készítői gondoskodtak az informatív leírásokról, amelyekből mások mellett az is kiderül, hogy a ház napjainkban a magyar irodalom külföldi fordítóit látja vendégül hosszabb-rövidebb időre. Ugyanebben a térben a készítők egy kikötői stéget is építettek, ebbe süllyesztve a látogatók szemügyre vehetik például Illyés Gyula tengerészsapkáját, Mészöly Miklós és Pilinszky János napszemüvegét vagy Nemes Nagy Ágnes pöttyös kendőjét.

A tárlat második egységéhez érve a Szigligeti Alkotóház életébe pillanthatunk be, amelynek úgynevezett aranykora az ötvenes-hatvanas évekre tehető. Írók, irodalmárok egész évben igénybe vehették szolgáltatásait. Pihent és dolgozott itt mások mellett Devecseri Gábor, Juhász Ferenc, Károlyi Amy, Kassák Lajos, Nagy László, Vas István, Szécsi Margit. A ház 1968-tól a mai napig a társművészetek alkotóit is fogadja.

A kiállítás harmadik szekciójához érve az írók balatoni nyaralóiról kapunk közelebbi képet, ugyanis ezekben az évtizedekben egyre többen vásároltak saját házat a Balaton partján, vagy vették birtokba és alakították át a család korábbi nyaralóját. Ezek a helyek a baráti együttlétek színterei is voltak, de éppúgy lehetett találni alkalmat a munkára, témát az írásra. Talán nem meglepő, hogy a nyári kikapcsolódás ideje alatt íróink sem tettek mást, mint fürödtek, napoztak, horgásztak, vitorláztak, kirándultak, társas életet éltek a Balaton északi vagy déli partján, időt szántak családjukra, míg néhányan a nyaralás egy részét is írással töltötték.

A tárlat készítői a kék-fehér képkeretekkel és falakkal még inkább megidézik a Balaton, a vízpart, a kikötők nyári hangulatát. A kék-fehér csíkos napozóágyak pedig egy-egy levél- vagy versrészlettel idézik fel mindazt, mit is jelentett íróinknak, költőinknek a tó. Weöres Sándor például így vallott erről: „A Balaton hintáz velem, két menny között ring életem.”