Novemberi hős ellenállók a külvárosi hegyoldalban

Professzionális 1956-os tárlat látható április 30-ig az Óbudai Múzeum termeiben, a forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójának alkalmából. Megismerkedhetünk a kerület forradalmi eseményeivel, de egy óvóhely és egy műtő berendezésén, a korabeli fegyvereken és ruhákon keresztül a kor hangulatából is ízelítőt kapunk. Óbudához Nagy-Budapest 1950-es létrehozásával hozzácsatolták Csillaghegyet és Békásmegyert is, a Sztálin híd (Árpád híd) befejezésével pedig közvetlen kapcsolata lett Pesttel. A forradalom napjaiban a Csillaghegyi Lenárugyárban Király Ferenc vezetésével megalakult a kerületi munkástanács, a Tímár utcai rendőrségi épületben pedig létrejött a nemzetőrség központja. November negyedikéig csak néhány kisebb összecsapás volt a kivonuló oroszokkal Csillaghegyen és a Bécsi úton. Ez utóbbi helyszín lett a második orosz bevonulás utáni óbudai harcok gócpontja. A forradalmárok, sorkatonák és önkéntesek ugyanis a hegyoldalban álló Schmidt-kastélyból tartották ellenőrzésük alatt az alant futó utat. Az orosz támadás hírére összegyülekező fegyveresek felett Pércsi Lajos őrnagy vette át a parancsnokságot. A változó létszámú, néha kétszáz főre is bővülő csapat még november 4-én kapcsolatot teremtett a Széna tériekkel és az Újlaki Téglagyárban védekező felkelőkkel. Szabó bácsiék javaslatára este tíz után egy osztag elindult a Hármashatár-hegyre, hogy felrobbantsa az ÁVH-sok által védett rádiós zavaró állomást. És folyamatosan támadták a Bécsi úton a város belseje felé tartó orosz gépjárműoszlopokat. November 6-án pedig a szentendrei tiszti akadémiáról sikerült három légvédelmi ágyút is szerezni, amelyekkel már komoly tűzerőre tettek szert.

A csoport végül 7-én este oszlott fel, majd csak a bíróságon találkoztak a tisztek közül néhányan egymással. Sajnos erről a hősies helytállásról nem maradt filmfelvétel, fénykép vagy más kiállítható dokumentum, de mindjárt a tárlat elején megismerkedhetünk Rötzer Henrik (1895-1971) – a Duna Gőzhajózási Társaság könyvelője – forradalom alatt városszerte készült fotóival, no és az akkoriban használt technikával is. A legendás Leica fényképezőgéptől a vegyszeres tálkákon át a nagyítógépig mindennel. Központi helyet kap a kiállításon egy berendezett óvóhely, páncélajtaja még a második világháború előtt készülhetett. A másik fontos installáció egy szállítható tábori műtő. Ennek szürke ládái fogadnak bennünket a múzeum bejárata előtt is, a felira­tokból pedig értesülhetünk, hogy a Margit kórház Örlős Endre vezetésével rengeteg sebesültet látott el ezekben a napokban. A főorvos egy szívtrombózis után tizenhat napig állt helyt, ott is lakott orvosaival a kórházban. Később persze ezért elővették, de beosztottai egyöntetűen kiálltak mellette. Itt olvashatunk arról is, hogy október 27-én Bonnból indult Magyarországra a Német Vöröskereszt húszágyas tábori kórháza, ami ötvenhét emberrel november elsején be is futott Óbudára. Ahol a San Marco utcai Orvossegédképző Intézetben lett felállítva, és működött is november 15-ig, de aztán nem hosszabbították meg mandátumát, így a németeknek el kellett hagyniuk az országot.

A tárlat leghátsó terme a megtorlást dokumentálja. Pércsi Lajost, aki nem esküdött fel Kádárra, inkább leszerelt, és masinisztasegéd lett a Déli pályaudvaron, sokáig Pécsi néven keresték. Végül két tiszttársával, Erdősi Ferenccel és Csiki Lajossal együtt 1958. május 10-én akasztották fel. Hátul összedrótozott kézzel, kartonba tekerve, arccal lefelé temették el őket a 301-es parcellában. Felfüggesztettel megúszták azok a csillaghegyi fiatalok, akik csak összeszedték és kipróbálták az eldobált fegyvereket, az ő perük 1958 nyarán volt. Aztán, ahogy az országra, a kerületre is halálos csend borult, és a rendszerváltásig még beszélni is veszélyes volt hőseinkről. Akikről most Óbuda ezzel a kiállítással méltón meg is emlékezik.