Nők a frontokon és a hátországban

Így kerültek hadiözvegyek, asszonyok a gyárakba a gőz- és villamos berendezések vagy présgépek mellé. Mindez azért történhetett, mert az antant és a központi hatalmak hátországaiban a termelés szinten tartása és a hadiipar felfutása csakis a hölgyek munkába állásával volt kivitelezhető, de mellettük sok százezren mások is teljesítettek szolgálatot – például azok a nők, akik ápolók voltak a pokolban.

Érdemes áttekinteni e téren a hazai forrásokat – ezekből kiderül: az ápolónők illetményeit a császári és királyi hadügyminisztérium 1915. évi 29 445/14. számú rendelete szabályozta. Ennek alapján az ápolónők utazási illetményt kaptak a tartózkodási helyükről a behívási állomásra, majd innen az alkalmazási területükre történő utazáskor, s valamennyi közlekedési eszközön ugyanolyan hely illette meg őket, mint a rangosztályba be nem osztott napidíjasokat. A szolgálat ideje alatt négy korona napidíj illette meg őket, mely a behívó állomáson történt jelentkezés napjától az elbocsátásig járt. Amennyiben járványkórházban dolgoztak, úgy a napidíjon felül ötven százalék pótdíjat kaptak. A szolgálat alatt ingyen laktak, a hadiélelem-mennyiség nekik is járt. Elbocsátás esetén 14 napi munkabér járt végkielégítésként. A háború befejezésével a nők egy része nem kívánta visszakapni korábbi életét. Sokan hadiözvegyként a munkájuk megtartására kényszerültek. Erről az Echo Tv szombati, Időrosta című adásában hallhatnak.