Kultúra
Nincs teljes önazonosság egy néphez tartozás nélkül
A „Nyelvében él a nemzet” szállóige 1837-ben fordult elő először
„Van egy álmom: egy liget Tihanyban, azon a helyen, ahol az alapítólevél az első magyar nyelvű szavainkat őrzi” – mondta előadásában Korzenszky Richárd tihanyi emeritus perjel az Anyanyelvek napja alkalmából tartott esszékonferencián csütörtökön Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A perjel elárulta, számos turista megfordul a Balaton partján, akik láthatóan nem tudnak szabadulni a végtelenség vágyától. Korzenszky Richárd János evangéliumának első mondatát – „Kezdetben volt az Ige” – felidézve azt hangsúlyozta, mindennek kezdetén ott volt a teremtő szó, amelyben kimondta magát a Teremtő. A nyelv és nemzet kapcsolatát hangsúlyozva kiemelte, hogy az emigránsok, akik kényszerűen elhagyják hazájukat, viszik magukkal a nyelvüket, ezzel megmentenek egy darabot a hazából. A reménybeli tihanyi ligetről Kodály Zoltánt idézte, aki szerint „értéktelen az a magyarság, amely nem európai, és számomra értéktelen az európaiság, ha nem magyar is egyszersmind”. Ferenc pápa gondolataival zárta előadását: nem létezik teljes önazonosság egy néphez tartozás nélkül.
Peter Sherwood emigráns író a „Nyelvében él a nemzet” szállóige eredetét mutatta be egy hamarosan megjelenő publikációját összefoglalva. Kutatásai eredményeképp kiderült, a szállóige első előfordulása nem a tudománytörténetben elfogadott, 1842-es megjelenés – Kőváry Lászlónak tulajdonítva –, hanem a szöveg már korábban, 1837-ben is megtalálható Körmöczy Imre és Sárosi Gyula szerzőségében.
Kövecses Zoltán professzor, kognitív nyelvész ugyancsak a „Nyelvében él a nemzet” szállóigét vette górcső alá a nemzet fogalmára használt metaforákon keresztül. A Nemzeti Szövegtárból vett források és szövegrészletek alapján hét csoportba osztva mutatta meg, milyen nyelvi metaforák jelennek meg a nemzet fogalmával összefüggésben: élő organizmus, emberi test, család, közösség, fizikai tárgy, épület, személy. A hét metafora mellett egy nyolcadikra is rámutatott, amely segíthet a szállóige megértésében: a magyar nyelvben létezik ugyanis körülményeket és tereket jelentő metafora, amelyre a –ban, –ben rag utal – például olyan elvont fogalmak esetén, mint „jólétben”, „bűnben”. Ennek a metaforának specifikus, háromdimenziós változata egy metaforikus térben élni. S hogy mit jelenthet ez a szállóige esetében? – teszi fel a kérdést Kövecses Zoltán. Az négy állítással bemutatható: a háromdimenziós tér megfelel az anyanyelvnek; az anyanyelvben élők a nemzet tagjai, azaz a nyelvhasználók; a nyelvhasználatban élés jelenti a nemzeti létet; a nyelvhasználaton kívüli élés pedig a nem nemzeti létet. A következtetés alátámasztására Kövecses Zoltán felidézte az ír-kelta nyelvre vonatkozó gondolatot is: „A nyelv nélküli nemzet egy lélek nélküli nemzet.”
Balázs Géza nyelvész, a Magyar Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke az elmúlt kétszáz év magyar gondolkodói nemzet- és nyelvfogalmának spektrumát mutatta be, idézve többek között Arany Jánost, Kosztolányi Dezsőt, Kodály Zoltánt vagy éppen Ratkó Józsefet és Gál Sándor szlovákiai magyar írót.
Peter Sherwood emigráns író a „Nyelvében él a nemzet” szállóige eredetét mutatta be egy hamarosan megjelenő publikációját összefoglalva. Kutatásai eredményeképp kiderült, a szállóige első előfordulása nem a tudománytörténetben elfogadott, 1842-es megjelenés – Kőváry Lászlónak tulajdonítva –, hanem a szöveg már korábban, 1837-ben is megtalálható Körmöczy Imre és Sárosi Gyula szerzőségében.
Kövecses Zoltán professzor, kognitív nyelvész ugyancsak a „Nyelvében él a nemzet” szállóigét vette górcső alá a nemzet fogalmára használt metaforákon keresztül. A Nemzeti Szövegtárból vett források és szövegrészletek alapján hét csoportba osztva mutatta meg, milyen nyelvi metaforák jelennek meg a nemzet fogalmával összefüggésben: élő organizmus, emberi test, család, közösség, fizikai tárgy, épület, személy. A hét metafora mellett egy nyolcadikra is rámutatott, amely segíthet a szállóige megértésében: a magyar nyelvben létezik ugyanis körülményeket és tereket jelentő metafora, amelyre a –ban, –ben rag utal – például olyan elvont fogalmak esetén, mint „jólétben”, „bűnben”. Ennek a metaforának specifikus, háromdimenziós változata egy metaforikus térben élni. S hogy mit jelenthet ez a szállóige esetében? – teszi fel a kérdést Kövecses Zoltán. Az négy állítással bemutatható: a háromdimenziós tér megfelel az anyanyelvnek; az anyanyelvben élők a nemzet tagjai, azaz a nyelvhasználók; a nyelvhasználatban élés jelenti a nemzeti létet; a nyelvhasználaton kívüli élés pedig a nem nemzeti létet. A következtetés alátámasztására Kövecses Zoltán felidézte az ír-kelta nyelvre vonatkozó gondolatot is: „A nyelv nélküli nemzet egy lélek nélküli nemzet.”
Balázs Géza nyelvész, a Magyar Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke az elmúlt kétszáz év magyar gondolkodói nemzet- és nyelvfogalmának spektrumát mutatta be, idézve többek között Arany Jánost, Kosztolányi Dezsőt, Kodály Zoltánt vagy éppen Ratkó Józsefet és Gál Sándor szlovákiai magyar írót.