Kultúra
Nevetlenfalutól Feketeardóig
Rejtőzködő Magyarország 743.
Megér néhány mondatot a jelenleg 1600 lakosú helység nevezetes etimológiai históriája! Írásban először 1360-ban jelentkezett a település Gyakfalva (szlávul: Gyakove) alakban. Árpád-kori eredetű, amint a neve is az, a deák, diák szó – tanult ember, írnok – származéka. Birtokosa a 14. és 17. század között a Gyakfalvy család volt. Az előtaghoz idővel másféle jelentés is társult: a régi magyar „gyak” – döf, szúr, nyársal, bök – ige mellé a „közösülés”. Móricz Zsigmond használta az Erdély című történelmi trilógiában, a gyakfalviak azonban szégyellték a dolgot, ezért 1619-től fogva Nevetlennek nevezték át falujukat. Hivatalosan is így hívják a 18. század óta (lásd: Kis Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, 1988). A településnek szépen renovált református egyháza és új görög katolikus temploma van; 1957 óta fennálló futballcsapatának neve: FC Nevetlen.
Ikerközsége, a 360 – színmagyar – lakosú Akli az Avas-hegység legnyugatibb lankájánál fekszik. Neve – amelyik a régi magyar akol szóból származik – 1323-ban szerepel először oklevélben. Földesurai az Akly, Perényi és Gyulay nemzetségek, az újkorban a gróf Teleki család tagjai voltak. Száz éve Mikszáth Kálmán Akli Miklós című regénye révén tett szert némi ismertségre a település, azóta az akadémiai helynévtárból is kifelejtődött.
Pedig remek építészeti műemléket őriz a község a középkorból: az 1400-as években készült plébániatemplomot, amely 1540 óta a református híveké. A hajóból, kelet felé tájolt szentélyből és sekrestyéből álló, torony nélküli egyházat tört kőből építették, az érett (perifériális) gótika formajegyei szerint. Csúcsíves ablakait – két-két pár a hajó és az apszis déli oldalán – változatos halhólyag mintázatú, faragott kőrácsok díszítik. A fél nyolcszögzáródású, sarkain haránt támpilléres szentélyt profilozott bordás hálóboltozat borítja, a boltívek egy-egy pár Gut-Keled nemzetségi címeres pajzsos és emberfős konzolra támaszkodnak. Az északi sekrestyébe nyíló korabeli átjáró mellett ugyancsak középkori szentségtartó fülke látható. Gótikus élszedésű diadalív választja el a nyolc méter hosszú, hat méter széles (4-szer 3 öl területű) hajót a négy méter széles szentélytől; az épület teljes belső hossza 12,5 méter, falvastagsága egy méter. A gyülekezeti tér 1813-ban elégett ácsolt karzata helyett már a következő évben elkészült az új mű, együtt a 36 kazettás, fehérre festett famennyezettel, amelyet ugyanannyi aranyozott csillag ékesít.
Akli templomának fazsindely borítását 1934-ben cserélték szürke palafedélre, néhány évvel ezelőtt újrazsindelyezték. A nyugati bejáratot védő esőtető alatt látható pompás szamárhátív (képünkön) nyugat felől Beregszászon át „érkezett meg” a kis faluba az 1480-as években.
Szőlősgyula (Djulovce) Aklitól hat kilométerre északra, kedvező fekvésű szőlőhegy lábánál fekszik (a bármelyik irányból oda vezető közutak állapota leírhatatlan). Viszonylag későn, 1396-ban jelentkezik a település Gywla írott formában. Itt is a nagy Perényi família volt a földesúr, az ő birtoklásuk idejében készült el a plébániatemplom a 15. század végén.
Mintha sablonnal rajzolták volna meg, mérték volna ki a református egyház alaprajzát az építői, az Akliban bevégzett feladat után. Átjöttek a kőműves-, faragó- és ácsmesterek újabb munkára, amiről a gyulai templom arányai, formái, kétosztatú, mérműves ablakai tanúskodnak. A hosszméretek egyformák, csupán a hajó szélesebb egy méterrel, a torony nélküli épület nyugati sarkait pedig lépcsős harántpillérek támasztják. Falba mélyedő, páros kegyúri, papi ülőfülke található a szentély déli oldalában, a déli bejárat csúcsíves, a nyugati díszkapu egyenes szemöldökű, gyámköves. Ez utóbbi oldalához készült az emeletes, árkádos, négy fiatornyos és szoknyás harangtorony a 18. században, amelyet romlott állapota miatt 1955-ben le kellett bontani.
Az 1350 lelkes, színmagyar Szőlősgyula társközsége a kétszer annyi lakosú Feketeardó (Csornotisziv). A nagyközségnek már csak negyed népessége magyar ajkú. Ardó – azaz: erdőóvó – már az 1200-as évek végén lakott település volt, írásban 1319-ben fordul elő először a neve, Ordo alakban. Templomának félköríves szentélye még a román korban készült, a környék ritka régészeti emléke. 1355-ben kiváltságot nyert I. (Nagy) Lajos királytól mint Királyháza várának tartozéka; 1405-ben lett a Perényi família a birtoka.
Ardó tekintélyes egyháza a 14. század első felében teljesedett ki, arányai és részletei a közeli Nagyszőlős hatását tükrözik. A régi apszishoz szentélynégyzettel kapcsolódik a széles, hosszúkás hajó; az öles vastagságú nyugati fal és a robusztus, háromemeletes torony, valamint a városias színvonalú csúcsíves kapuzat szinte egy „szász erődtemplom” jellegét kölcsönözi az épületnek. Sajnos a legutóbbi renováláskor a kőművesek túl messzire iparkodtak az egyház „megszépítésével” (szerencsére megmaradt a régiről egy 19. századi mérnöki rajz).