Neorealizmus és rajzfilmkomédia

Az immáron hagyománnyá vált szabadtéri eseményekkel indul el hivatalosan is az operaház évada. Szeptember 13-án, szombaton a dalszínház előtt ismét lezárt Andrássy úton az ének- és táncművészek jelmezes felvonulása lesz látható, délután két egyfelvonásos minioperát, Donizetti A csengő és Menotti A telefon című művét a Szfinx-teraszon adják elő, az esti premierprodukciót pedig kivetítőn tekinthetik meg az érdeklődők. Ez a már szinte összenőtt Mascagni-, illetve Leoncavallo-opera, a Parasztbecsület és a Bajazzók közös előadása lesz. Mint a tegnapi beharangozó sajtótájékoztatón Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója elmondta, régen láthatta a budapesti közönség a két művet, most pedig teljesen új rendezésben veszik ismét repertoárra.

A Parasztbecsület és a Bajazzók rendezője a bázeli színház távozó igazgatója, a jövő évtől a Hamburgi Állami Opera intendánsi székét elfoglaló Georges Delnon lesz. A svájci szakember elmondta: a Dél-Itáliában játszódó, verista operákat az ő generációjára talán a legnagyobb hatást gyakorló olasz neorealista filmek ihletésére, az ötvenes évekbe helyezve állítja színpadra. Meglátása szerint a két, szerelmi háromszögekkel gyilkosságba torkolló műben többféle aspektus fedezhető fel, így például a társadalmi kérdések, a férfidominancia és a feminizmus. Emellett fontosnak tartja a helyszínt is: a falu maga, amely zárt közösségként, de mozgó, változó világként jelenik majd meg a színen.

De Sica és Visconti nyomában

Lapunknak Georges Delnon rendező elmondta, hogy mely olasz filmek voltak rá hatással a színrevitel során, hogy miként valósítja meg a női szerepek megjelenítését és hogy a Bajazzókban helyreállítja-e az eredeti szerzői szándékot a híres záró mondattal.

Főképp a „kisemberekről”, a mindennapokról és azok nagy drámáiról, valamint az apró gesztusokról szóló olasz filmek voltak hatással Georges Delnon rendezőre: a Magyar Hírlap kérdésére úgy válaszolt, hogy többek között Vittorio de Sica 1948-as alkotása, a Biciklitolvajok, Luchino Visconti 1954-es Érzelem című filmje és Giuseppe de Santis 1949-es Keserű rizs című mozija járt a fejében, amikor elképzelte a Parasztbecsület és a Bajazzók képi világát. Arra a kérdésünkre, hogy az általa említett feminista aspektust hogyan domborítja ki az előadásokban, a rendező azt válaszolta: mindegyik női szereplőnek van egy kis háza, az egyikben „csak” egy asztal, a másikban „csak” egy ágy van, ez jelképzei, hogyan látják a férfiak a nőket. Végezetül azt is megtudtuk Delnontól, hogy kitől hallhatják majd az operaház nézői a Bajazzók híres zárósorait: a La commedia e finita mondatot ugyanis az eredeti szerzői szándék Tonio szájába adta – aki a darabot nyitó prológusban is énekel –, ám később ez átkerült Canióhoz, a féltékenységében gyilkosságra vetemedő férjhez. A rendező elárulta, hogy természetesen Toniótól hallhatják majd az érdeklődők. Véleménye szerint ugyanis ő egyaránt tettes és áldozat – hiszen elárulja a férjnek asszonya hűtlenségét –, és mivel ő kezdi az előadást, neki is kell zárnia.

Az első szereposztás karmestere, a neves Pinchas Steinberg – aki a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának, az operaház együttesének elnök-karnagya – azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy zeneileg nem tartozik össze e két mű, Mascagni Parasztbecsülete sokkal hagyományosabb, lágyabb, a Bajazzók pedig jóval burtálisabb. Emlékeztetett rá, hogy Leoncavallo a saját bevallása szerint megtörtént esemény alapján írta művét, amelynek szemtanúja volt gyerekként. Az előadásokban neves magyar énekesek, így Rost Andrea, Komlósi Ildikó, Lukács Gyöngyi mellett Kamen Chanev bolgár származású és Hector Lopez Mendoza mexikói tenor is színre lép majd, a premier után szeptemberben ötször, majd októberben kétszer lesz látható.

Az évad másik premierjéről, Dohnányi Ernő elfeledett művéről, A tenor című vígoperáról Anger Ferenc megbízott művészeti igazgató azt mondta: az ilyen művek leporolását missziójuknak tekintik, emellett az Erkel Színházat, ahol műsorra kerül a darab, szeretnék átitatni a „fiatalság levegőjével”. Az elsősorban az ifjabb generációt megcélzó előadásokban pályakezdő, avagy fiatal énekeseket szerepeltetnek. A szeptember 14-i premier után a hónapban még háromszor látható A tenor, amelyet Almási-Tóth András, a Zeneakadémia tanára állít színpadra, szürreális, rajzfilmszerű keretek között.

Vajda Gergely, az előadások karmestere azt mondta: A tenor kiváló vígopera, egy-két dramaturgiai problémát igazítottak csak ki a rendezővel. Új magyar librettót is készíttettek, a német szövegkönyvet Csákovics Lajos fordította le. Lapunk kérdésére kifejtette, hogy zeneileg leginkább a német romantikához, Richard Strauss muzsikájához hasonlítható A tenor, de erős magyar akcentusokkal, Dohnányi tehetségének bizonyítékaként. A dramaturgia tekintetében pedig csupán néhány jelenetben avatkoztak be – fűzte hozzá –, a várhatóan az év végén készülő lemezfelvételen azonban az eredeti verziót örökítik majd meg.
A premierek bemutatása után Anger Ferenc arról is szólt, hogy az új évadban még szorosabbra fűzik az együttműködést a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel, valamint a Zeneakadémiával, Ókovács Szilveszter pedig a folytatódó, Hangoló elnevezésű sorozatot emelte ki, amelyen az előadások előtt érdekes háttér-információkat hallhatnak az érdeklődők. Újdonság lesz a Faggató, amelyen a premierek előtt a rendezőt, a karmestert, a díszlet- és jelmeztervezőket lehet kikérdezni.

Az Opera következő programjainak sorában lesz még szeptember 15-én az első világháború kitörésének századik évfordulójáról megemlékező, Hallgatnak a múzsák című est, Fauré Requiemjével és prózai részletekkel, valamint szeptember 22-én a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye Andrej Korobejnyikov orosz zongora­művésszel.