Német ajkú volt a tisztikar jelentős része

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadereje az 1868-ban elfogadott véderőtörvény alapján az általános hadkötelezettség elvére épült. A birodalom hadköteles férfi polgárai fegyvernemtől függően két vagy három évet szolgáltak, majd ezt követően tartalékosként kerültek a rendszerbe. Az állam területén összesen száztizenkét hadkiegészítő kerületet alakítottak ki, amelyből negyvenhét esett hazánkra. A haderő békében csaknem négyszázezer emberből állt, ami az ötvenmilliós lakosságnak durván a 0,7 százalékát tette ki. Összehasonlítás végett érdemes leírni, Németországban hatszázezer volt a békelétszám – a lakosság egy százaléka –, ugyanakkor kétmillió tartalékos állt rendelkezésre. Oroszországban egymilliós volt a hadsereg békelétszáma, Franciaországé pedig hatszázezer ember.

Mozgósítás esetén a Monarchia hadereje elérhette a kétmillió főt, kiegészítő alakulataival pedig több mint hárommillió embert állíthatott hadrendbe. A haderő hétnyolcad részét a közös hadsereg tette ki, ahol a szolgálati nyelv a német volt, és ahová a birodalom minden részéről vonultak be újoncok. A közös hadseregbe folytak a fejlesztésre szánt pénzek, valamint ide tartozott az adriai tengerpart védelméért felelős, mintegy húszezer fős flotta is. A tisztek között hetvenszázalékos többséget alkottak a német ajkúak. Az Echo Tv szombati, Időrosta című műsorában erről is hallhatnak.