Nem üres sörösdoboz volt az avarszőnyeg alatt, hanem hun lelet

Ehmann Gábor egy meredek hegytető aljában, egy keskeny platón futó turistaösvény mellett látott megcsillanni valamit az avarban télen. Először eldobott sörösdobozra gondolt, csak amikor felvette, döbbent rá, hogy egészen mást tart a kezében. Az első nap három-négy arany- és ezüsttárgyat talált meg a száraz levelek között, majd visszatérvén még néhányat. Ezután értesítette a régészeket, akik a kutatás elején talajradart és magnetométert is bevetve nagyon gyorsan ráakadtak a tárgyak zömére. Szenthe Gergely szerint szinte biztosan hun kori áldozati leletről van szó, amelyet az Ázsiából is ismert szokások szerint harminc-negyven centiméteres gödrökben, kisebb csoportokban ástak el sokszor a sír közelében. Mivel itt nem találtak csontokat, egy későbbi szertartásra lehet következtetni, még az is lehet, hogy egy Itáliában pestisben meghalt hun előkelőség jóval később megérkező halálhíre után került sor a szertartásra. A használati tárgyakból és azok díszítésére szolgáló veretekből, fémlemezekből álló leletegyüttes patkó alakban, egymástól két-három méterre lévő kis csoportokban lett elásva. A patkó nyugati szárán voltak a nyereg, a szügy- és farhám veretei, keleten pedig a fejhám díszeire és az ezüstlemezzel borított, aranyozott zablára bukkantak. Ez utóbbi darab egyértelműen késő római eredetű. Az előbbiek közül kiemelkedő jelentőségűek a nyereg pikkelymintás, aranyozott ezüstlemezekből álló díszei. A patkó alak déli részén találtak rá egy lábbelikből álló csoportra, amely darabok a kedvező talajviszonyoknak köszönhetően nagyon jó állapotban maradtak meg. Ugyancsak szépek a csizmákat rögzítő szíjak ezüstveretei, és az itt megtalált késmarkolat is a hozzá tartozó öv vereteivel egyetemben. Eme kés és a patkó északi végén talált hun nyílhegy kivételével más fegyver nem volt az áldozati tárgyak között, ami pedig erre a rítusra nem jellemző. A többi magyarországi áldozati leletegyüttes, a szeged-nagyszéksósi vagy a pécs-üszögpusztai inkább „fel volt fegyverezve”.

Az arany- és ezüsttárgyakon, díszítésükön egyaránt fellelhető a sztyeppei hagyomány, és a 4. századi, késő római stílus. Szenthe Gergely arra is felhívta a figyelmet, hogy a leletek egy részét tudatosan megrongálták, ez volt a régészek által már leírt rituá­lis rongálás, amit most egy, a nyerget díszítő, összenyomott ezüstcsengettyűvel illusztrált. Ebben ugyanis megtalálták akkurátusan összehajtva a nyeregkápa díszeinek húsz centiméteres ezüst szegőszalagját, a rögzítésére szolgáló ezüstszegekkel együtt.

A szakemberek még visszatérnek a helyszínre, ezért is a titkolózás a felfedezés pontos helyét illetően, s ezért csak annyit lehet tudni, hogy „Észak-Magyarországon” találták a kincset. Ugyanakkor folyamatosan zajlik az egyes darabok tudományos feldolgozása, és folyamatban van a restaurálás is, hogy a felbecsülhetetlen értékeket minél előbb kiállíthassák.