Nem mossa tovább az eső

Valószínűleg az utolsó pillanatokban érkeztek meg a határon túli magyar építészeti örökséget mentő, a Miniszterelnökség által elindított Rómer Flóris-terv forintjai Kiszsolnára, ebbe a Besztercétől hét-nyolc kilométerre fekvő, hajdan jómódú szászok által lakott faluba. Amelyet az 1332 és 1336 között keletkezett pápai tizedjegyzékekben említenek először különféle formában, hogy aztán 1439-ben már Zolna néven szerepeljen egy oklevélben. Lakosságára tekintettel 1532-ben már Sellendorfnak írják a települést, amely valamikor a 14. század derekán felépíti Szent Péter tiszteletére gótikus stílusban kis bordás boltozatú, fallal kerített templomát. A bordák faragott kőkonzolokra támaszkodnak, amik női fejet, valamint szakállas férfifejet ábrázolnak. A maradék két konzolra keresztvirágokat faragtak, és a szentély két záróköve is virágot ábrázol. A sokszög záródású keskenyebb szentély mögötti hajó 1770 körül kapta barokk téglaboltozatát. Ami a tető elpusztulása után nem sokkal meg is adta magát az időjárás viszontagságainak. Mert 1944 után, amikor a falu lakossága a visszavonuló német csapatokkal együtt elmenekült, elárvult a templom, amely még vagy 25 évig dacolt az idővel, aztán romlani kezdett. A falu új lakói, az ortodox hitű románok csak az épülettől távolabb álló harangtoronyra tartottak igényt, az jó állapotban van ma is, és szépen mutat a román templom mellett.

A kis templom az enyészeté is lett volna oly sok egyedül maradt társához hasonlóan, ha nem figyelnek fel a freskóra. A Navicella elnevezés a régi Szent Péter-bazilika bejáratához készített mozaikon ábrázolt Egyház hajóját takarja, azt a jelenetet, mikor Jézus a víz hátán járva közelíti meg tanítványait, és Szent Péterrel is majdnem megismétlődik ez a csoda. A kiszsolnai, a 14. század második felében keletkezett freskókat Papp Szilárd budapesti művészettörténész azonosította. A lelet kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy az Itálián kétszer is átvonuló Nagy Lajos korában a Magyar Királyság mennyire szerves része volt Európának. A szentély és a hajó freskóinak nagy része elpusztult az elmúlt évtizedekben, egyes töredékeket pedig leválasztottak, és elvittek a besztercei múzeumba. A freskóciklus további részletei még a későbbi festések alatt lehetnek, a művészettörténeti szenzációnak számító képek fennmaradását kizárólag a gyors beavatkozás biztosíthatja. Ami most meg is történt, és éppen időben, mert a szentély boltívei sem bírták volna már ki az előttünk álló telet. A Rómer Flóris-terv egy helyszínre megítélhető legmagasabb összegéből, az ötmillió forintból a boltozat aládúcolása és a védőtető elkészítése valósul meg, a terv vis maior keretéből 800 ezer forintot a freskók feltárására fordítanak. A munkálatok megszervezésére a Teleki László Alapítvány kapott megbízást. A templom ugyan 1992-ben bekerült a romániai műemlékvédelmi hivatal programjába, de hagyták csaknem teljesen elpusztulni. Most a Beszterce-Naszód megyei tanács 17 ezer eurót biztosított a munkálatok folytatására.