Négy nemzetiség békés együttélése

Temesvárt 1266-ban említi először egy, IV. Béla uralkodása alatt született oklevél. Vármegyei központként Károly Róbert uralkodásának elején kap szerepet, az Anjou király székhelyeként. A legközelebbi sarokpont 1514 nyara, amikor Dózsa seregei sikertelenül ostromolják. Majd pedig hiába Losonczy István minden erőfeszítése, a töröké lesz a vár.

Losonczyt zsoldosai elárulják, és az ostromlók hitszegése miatt 1552. július 27-én véres mészárlás lesz a szabad elvonulásból. Százhatvannégy évig marad az erősség a temesi vilajet központjaként a török kezén, végül egy újabb ostrom után, 1716-ban sikerül kiszorítani a hódítót belőle. Ezután válik a főleg fából épített, a hódítókat kiszolgáló kézműves- és kereskedőváros „Kis Béccsé”, egy új, gyönyörű, osztrák barokk központtal bíró megyeszékhellyé. Sörgyára, amelyet 1718-ban alapítottak, az első volt a történelmi Magyarországon, máig az egyik legkedveltebb és legjobb minőségű sört főzik itt. A város ékessége a Fő tér – Dóm térnek, vagy Losonczy térnek is nevezték egykoron –, keleti oldalán az 1736 és 1773 között épült barokk székesegyházzal (képünkön). Egy nagyobb pestisjárvány után 1740-ben a kor szokása szerint Szentháromság-szobrot állítottak a tér közepére, keleti oldalán az 1740-es években épült szerb ortodox székesegyház áll.

A 19. század végén aztán teljesen fölöslegessé váltak a szabálytalan sokszög alakú vár falai is, ezekből már csak a Mária Terézia-bástyát lehet megnézni.

Temesvárt, ahogyan a török által elpusztított vármegyét is, jórészt német telepesekkel építtették újjá a Habsburgok. Ezért is válhatott meghatározóvá itt a német elem, ami együtt járt a gazdasági és a kulturális fejlődéssel. Szorgos kezek lecsapolták a környező mocsarakat, amelyek a török végleges elűzése után elvesztették védelmi funkciójukat. Ekkor készült el a várost átszelő Béga-csatorna, amelyen el lehetett hajózni a Dunáig, bekapcsolva Temesvárt a vízi kereskedelembe. Aztán 1857-ben a vasút is megérkezett, a város a négy pályaudvarával fontos csomóponttá is vált. Az első lóvasút 1869-ben indult el, és az Osztrák–Magyar Monarchiában először itt volt utcai közvilágítás. Ipartelepek nőttek ki a város határában meghúzódó falvak helyén, de a gazdasági fejlődéshez hasonló intenzitást tapasztalhattunk az oktatás és a kultúra terén is.

Az első egyetemi rangú iskola, a Scoala Politechnika már a román impérium alatt, 1920-ban alapíttatott, és a mai napig az ország egyik legjobb felsőoktatási intézményeként tartják számon. Ez a műszaki egyetem rendkívül népszerű a magyar fiatalok körében is, akik, ha csak négy évre is, de a város maradék magyarságának számarányát is javítják. Mert Trianon még huszonhétezer magyart és harminckétezer németet kényszerített itt román fennhatóság alá – vagy éppen az elköltözésre. A románok száma tizenhatezer volt 1920-ban, ez mára 260 ezerre nőtt, míg a magyarok lélekszáma stagnált, vagy csökkent, a németeké pedig az ismert okok miatt a jelenlegi négyezer fővel inkább csak jelzésszerűvé vált.

A román többségű városban a kisebbségek jogai sem szenvednek csorbát. Az 1920-ban leégett Ferenc József Színház helyére felhúzott épületben a román teátrum mellett a Csiki Gergely Állami Magyar Színház és a Német Állami Színház is ott működik, külön bejáratokkal, és jelentős a zenei kultúra is.

A központi Bánsági Múzeum mellett szépművészeti, hadtörténeti gyűjtemény és falumúzeum is található itt. A város négy egyetemén pezsgő diákéletet fesztiválok színesítik, az elmúlt esztendőkben felújított városközpontban, a teraszokon pedig mindig szól a zene. Kellemesen telnek itt az esték majd 2021-ben is, amikor Temesvár kulturális főváros lesz, amiből Nagyszeben mintájára (a szászok egykori városa 2007-re kapta meg a címet) szintén nagyon sokat profitálhat.