Napmelengette Medve-tó a havasokban

A rómaiak is eljutottak Erdélybe, a mai Szováta környékére, őket elsősorban a só bányászata és elszállítása érdekelte. A hagyomány szerint az általuk ásatott gödrökben összegyűlő vízből lettek az első tavak, mert tóból több is van itt, a Szovátai-medencében, a Görgényi-havasok lábánál. Ahol ősi tengerek sója rakódott le még az idők hajnalán, a természet, az esők, a víz pedig folyamatosan alakította a tájat. Így a híres Medve-tó mellett sós a vize a Rigó-tónak, a Mogyorósi-tónak, a Fekete-, a Zöld- és a Vörös-tónak. Ez utóbbi jellegzetes színét a benne nagy számban tanyázó sórákoknak (Artemia Salina), vagy ahogy a helyiek mondják, sóférgeknek köszönheti. Ezek a 13-16 milliméteres állatkák a víz melegedésével egyre inkább vörös színezetet kapnak, szinte vérré változtatják a vizet.

A tavak közül a legnevezetesebb a kiterített medvebőrt formázó Medve-tó, románul Lacul Ursu, amely Európa egyetlen heliotermikus tava. Amit magas sótartalmának köszönhetően a Nap melegített fel, és tart is manapság úgy 33 Celsius-fokon folyamatosan. Helyén korábban egy kaszáló volt, amit addig mostak alulról a siető vizek, hogy egyszer csak beszakadt, a gödröt pedig a környező sót feloldva az esővíz töltötte fel. Ez a szerencsés szerencsétlenség 1865-ben történt.

Az Örlec nembeli Szovát nemzetség egykori birtokán már 1578-ban, Báthory István fejedelemsége idején megjelentek a székely sóbányászok. Akik egy-egy végigrobotolt nap után biztos kihasználták a környék fürdési lehetőségeit. A sós víz pedig jó volt meddőség ellen, de a reumatikus, gyulladásos bajokat is orvosolta. Egy utazó, Fichtel János ad először hírt 1780-ban a tavakról, de Szováta szerepel Orbán Balázs híres leírásában is. A néhai Fehér-tó partján 1844-ben épült fel két villa, de a tavat hat év múlva megszünteti egy felhőszakadás.

A vállalkozó szellemű Veress József ezután a Sóárok elzárásával próbál mesterséges tavat létrehozni, de ezt is elviszi egy irdatlan nagy zápor. A Géra fürdő 1872-ben viszont már állt, 1884-ben pedig hivatalosan is gyógyfürdővé nyilvánították a tavakat.

A háromszáz méter hosszú és kétszáz méter széles Medve-tó ekkoriban még a felszín alatt néhány méterrel elérte akár a 80 Celsius-fokos hőmérsékletet is, ami az emberi beavatkozás és a befolyó édesvizek miatt fokozatosan csökkent, 1902-ben már csak 61, 1910-ben pedig 51 fokos volt.

A tóban rejlő lehetőséget először Sófalvi Illyés Lajos látta meg, kijárta a megfelelő engedélyeket, hozzálátott az infrastruktúrához, sétányokat hozott létre, végül a vasút is csak megérkezett ide. Szovátafürdőn 1932-ben már száztíz nagyobb villa állt, és ezekben összesen ezerhatszáz ágy várta az úri közönséget. I. Ferdinánd román király pedig annyira megörült az ölébe pottyant lehetőségnek, hogy impozáns palotát emeltetett itt, ahová nyaranta el is látogatott, ha tehette. Szováta nekünk sincs olyan messze, Budapesttől csak hatszáz kilométert kell vezetni, közelebb van hát, mint a tenger.