Kultúra

Múzeummá lett a Makovecz-ház

Az építész szobájában minden úgy van, ahogy hagyta – A központ a jövőben kiállításoknak, kisebb koncerteknek, felolvasóesteknek ad majd otthont

Egyelőre csak hétfőn, szerdán és pénteken, de látogatható Makovecz Imre háza a Sváb-hegyen, amelyet a 2011 szeptemberében elhunyt építész feleségének és magának tervezett. A 128-as busz végállomásánál álló épület az organikus építészet iskolapéldája, elhozták ide Makovecz Imre Kecske utcai műtermének bútorait, íróasztalát és más tárgyait is.

Makovecz-ház 20180118
A Városkúti úton álló házban a művész személyes tárgyai, relikviái is láthatók (Fotó: Hegedüs Róbert)

Megnyílt a Városkúti út elején, a kettes szám alatt a Makovecz Központ és Archívum, amely, ahogy az intézmény weblapján is olvashatjuk, eredetileg lakóháznak épült, ide, gyermekei közelébe vonult volna vissza a Makovecz házaspár. Mint azt az építész özvegyétől, Szabó Marianne textilművésztől és grafikustól megtudhattuk, a tervek 2007-re készültek el, és az építész mindvégig személyesen részt vett a munkálatokban, a kivitelezést pedig Böröcz Istvánra bízta, akivel korábban Piliscsabán is dolgozott. A mindenfelé lejtő telekre, két bérház közé beépített hajlék tulajdonképpen egy vékonyka diófa köré lett tervezve, ahol viszonylagos intimitás várta volna a családtagokat, barátokat, vendégeket egy jó beszélgetésre, fröccsözésre. Ha a Városkúti útra néző főbejáraton belépünk, balra találjuk Szabó Marianne dolgozószobáját és hálóját, míg a másik oldalon az építész által belakni tervezett helyiségek vannak. A kupola alatti, központi teret szép kemence és annak félköríves padkája uralja. Itt lett volna a nappali, a konyha és az ebédlő, de most rendezvényteret alakítottak ki belőle.

Innen nyílik a korábban hálónak szánt, de most Makovecz Imre bútoraival és tárgyaival berendezett szoba. Szabó Marianne elmondta: itt minden úgy van, ahogy az építész az utolsó cigaretta elszívása után hagyta. Makovecz Imre szenvedélyes dohányos volt, de ahogy Szabó Marianne hangsúlyozta, nem ez okozta a halálát. Itt van tehát az utolsó csikk a hamutartóban, itt vannak az asztalon Makovecz dísztelen fehér bádogbögréi, amelyekből a kávéját, teáját itta. Itt vannak a vonalzók, a ceruzák és a gyakrabban hallgatott cd-k is a lejátszóval. Az asztal mögött lévő polcon pedig a fontos könyvek és a barátok, többek között a Samu Géza és Ekler Dezső által készített műtárgyak. Itt van a falon szülei mellett nagybátyja első világháborús egyenruhában készült fotója is. Egy könyvként kinyitható állószekrényben pedig ott van valamennyi díja, amelyet élete során kapott. A székeket barátja, Mezei Gábor belsőépítész készítette, s elhozták Makovecz névtáblával ellátott karosszékét is a Magyar Művészeti Akadémiáról.

A félkörívet adó épület Városkúti útra néző oldalán galéria fut végig, itt helyezték el az építész összes tervét. A férfiszárnyon lévő másik szobában további Makovecz-relikviákat láthatunk. Egy fiókos szekrényben itt vannak az építész finom grafikái, a narancshéjból „kihámozott” motívumok mellett a legendás cigarettásdoboz-gyűjtemény is. Itt kapott helyet az a templomi zászlóra hasonlító, egymásra ragasztott lapokból álló „szöveggyűjtemény” is, amelyet Makovecz „skiccpausz”-papírra írt, és lapozhatóan egymásra ragasztott. Rajzok, jegyzetek, újságcikkek, kivágások vannak itt, például Nagy László Gyászolom a színészkirályt című verse az akkori Élet és Irodalomból. A teraszt a kert szintjében az építész lánya, Makovecz Anna által tervezett levél alakú térkövekkel rakták ki. A ház a jövőben kiállításoknak, kisebb koncerteknek, felolvasóesteknek ad majd otthont.