Művészi ajándékok a Budapest Galériában

A Szabó Ádám és Szegedy-Maszák Zsófi által összeszedett, a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóhelyén látható tárlaton jobbára fiatal képzőművészek által, meghatározott céllal készített tárgyak szerepelnek.
A cél az ajándékozás volt, mégpedig egy, a művészhez közel álló személy megajándékozása. Ez az aktus természetesen személyes kapcsolatot is feltételez a készítő és a műtárgy birtoklója között, és feltételezi a megajándékozott alapos ismeretét is, hiszen csak így tud igazán személyes lenni.

Nem a gyűjtő és a művész közötti kapcsolatról van szó, mert ez esetben az is előfordulhat, hogy a művész megrendelést teljesít. De a másik a szférában jellemző kapcsolatról, a mecénás–művész viszonyról sem beszélhetünk, hiszen az ajándékozó semmilyen anyagi juttatásban nem részesül.

Éppen ez a kötöttségek nélküli viszony teszi izgalmassá a helyzetet, no és alkalmassá arra, hogy egy 2015-ben induló sorozat részeként ez a kiállítás megvalósulhasson.

A sorozat egyébként a művészi alkotófolyamat egy-egy típusát mutatja be, jelen esetben az ajándékművek elkészítését. S mivel az ajándékozás intim, a tágabb nyilvánosságot nélkülöző történés vagy folyamat, így ezek a most az óbudai Lajos utcában kiállított dolgok mindeddig nélkülözték a nagyobb nyilvánosságot, most kerültek először megvilágítva a falakra. Igaz, a megajándékozott többnyire odafigyelt a sorsukra, műtermekben, nappalikban már valamiféle szerephez is juthattak, de az igazi, a pártatlan szemlélő általi megmérettetés most jött el. Néhányuk vélhetően elbukna a vizsgán, de attól még az ajándékozó és ajándékozott viszonylatában értéket hordozhatnak, érzelmi kötődést hozhatnak létre. Ha megnézzük például az 1980-ban született, a Képzőművészeti Egyetemet festő szakon elvégző Csató József „ajándékművét”, ami egy talált tárgy, egy deszkadarab letört vége, amire egy antennás mobiltelefont rajzolt filccel a művész, akkor azt mondhatjuk, hogy jó-jó, de hol itt a művészet. Aztán a magyarázó szövegből megtudhatjuk, hogy a „telefont” 2001-ben Maurer Dóra kapta, akinek osztályában Csató a festészet alapjait (is) elsajátította, és akit nagyon tisztelt. Így már egészen más a helyzet a telefonnal, mint ahogyan az 1981-es születésű pécsi szobrász, Szalay Péter is erős érzelmi töltéssel mintázta meg az egyik mellbimbóját, és kis szelencébe helyezve adta azt oda barátnőjének. Szalay amúgy megajándékozta nősülő gyerekkori barátját is, aki a legénybúcsún viselt egyenszemüveg mellé két dobókockát is kapott a dobozműben, talán a szerencse forgandóságára is utalva.

A kiállító tizenkilenc művész többsége a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja. A 2010-ben festő szakon diplomázott Süveges Rita kesztyűkre festette meg a megajándékozott házaspár szemeit. Jagicza Patrícia Néma Bölcs címmel élete párjának egy kis, tűpontos festményt készített, amelyen olyan tárgyak vannak, amit a fiú rakott össze a műteremben csak úgy, valamiféle véletlen kompozícióba. A nagy térinstallációkban is utazó szentendrei Szabó Ottó (Robottó) születésnapi ajándéknak is az általa kedvelt, hulladékfémből összeállított robotokból adott, csak éppen kisebb méretben. Az 1979-es születésű Martin Henrik, aki hosszú ideje az Űrbuddha-tematikában mozog, kétéves unokahúgának is egy kis kőből faragott UFO-szobrocskát ajándékozott. A budapesti szobrász, Kovách Gergő pedig az anyukájának évente készített kis festményekből, grafikákból, kollázsokból választott ki hatot, köztük azt is, amelyen bevásárlószatyros szuperwomanként van megfestve a szeretett lény.