Mozaikok az elmúlásról

Egy genovai tárlat viszonzása a mostani válogatás (Fotó: Varga Imre)

Jelentős szerepet kap az idő és a digitális képalkotás, valamint az elmúlás témája azon a tárlaton, amely A művészet rétegződései címmel látható október 8-áig a Pesti Vigadóban. Az olasz és magyar kortárs alkotók munkáiból válogatott festmények, kisplasztikák és installációk a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szervezésében láthatóak. A tárlat a 2015-ös genovai magyar bemutatkozás „viszonzása”, az olasz részről közreműködő Viana Conti műkritikus szerint a szemlélőt lenyűgözheti a multimédiás ingerözön, és megértheti, miért kell ellenállnia többek közt a szexizmusnak, a diszkriminációnak és a sztereotípiáknak.

A külön teremben szereplő magyar anyag központi eleme még mindig a hagyományos értelemben vett festészet, olyan alkotókkal, mint Jovián György, akitől a tőle megszokott precizitással kidolgozott, életnagyságú aktot láthatunk most. Szotyory Lászlótól a „farkasos-kutyás”, legutóbbi időkre jellemző festményeiből lett beválogatva három. Nagyon erős Lévay Jenő Tömegszerencse sorozata, a régi, „lefektetett” romos épületek között legelésző, jövő-menő birkák erős jelzések lehetnek a jelen állapotairól és a várható jövőről. Aztán nem kevésbé erőteljes Lakatos Ervin „lázadó”, Rebel in you című sorozata, és láthatóak Orosz István paradox, térillúziókat keltő grafikái is.

A szobrászokat most mások mellett Szalay Pál képviseli a gyermekjátékokat idéző, fából készült lovaival, amelyeken groteszk módon aktatáskás, fehér galléros alakok próbálnak nyeregben maradni. A terem központi részét a magyar kurátor, Simonffy Márta nyolc nagy tálából összeállított 2010-es alkotása foglalja el.

Az olasz anyagban, amelyet Virginia Monteverde válogatott, a magyarokéhoz hasonlító képi világgal találkozhatunk. Kiállították Giancarlo Marcali Svéd Szent Brigitta kinyilatkoztatásaiból „megírt” grafikáját a krisztusi szent sebekkel, az installációk között pedig érdekes Isabel Consigliere Fehér kavicsok című orvosságos üvegekből rakott labirintusa, amelyben elvész az ember, vagy Lory Ginedumont falra akasztott installációja, amely a saját ágyát mutatja hét különféle állapotban.

Christian Zanotto Hollywoodi csata című idei olajfestménye pedig voltaképp az amerikai film fellegvárára egyesek szerint jellemző őrületet mutatja be: tökéletes testű nők, igazi amazonok csapnak össze, kavarognak a képen, s a káoszból néha kivillan egy szép kebel vagy éppen arc. S ha már Itália, Michelangelo Galliani egy ismert reneszánsz kettős portrét, az urbinói herceget és feleségét ábrázoló Piero della Francesca-festményt alakította át, és készített belőle puzzle-t.