Mondatok, szavak és ritmusok vonzásában

A nehéz körülmények között is a fordítók tiszteletben tartásáért, a bizalmon alapuló együttműködésért és a minőségi magyar nyelvű változatért „oroszlánként harcoló” kiadók elismerésére tavaly alapította a Magyar Műfordítók Egyesülete a Jeromos Oroszlánja-díjat. A Bibliát latin nyelvre fordító, azaz a Vulgatát létrehozó szentről – aki a műfordítók védőszentje –, illetve állandó attribútumáról elnevezett kitüntetést ezúttal a Libri-csoporthoz tartozó Park Kiadónak ítélték oda. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, szombat este tartott díjátadón Ádám Anikó egyetemi tanár, az egyesület elnöke rámutatott: szeretnék a műfordítók megbecsültségét növelni, felhívni a figyelmet e munka fontosságára. Mint hangsúlyozta, a külföldi könyvek magyar kiadásának minőségét elsősorban a kiváló fordítás biztosítja, ennek pedig feltétele többek közt a kiadó és a fordítók folyamatos együttműködése a szöveg miatt felmerülő kérdések tisztázására. Fontos a méltányos szerződés, a jogdíjak rendezése és a fordítók munkájának tiszteletben tartása is. A díjat az egyesület tagjai között végzett felmérés alapján egy bizottság ítéli oda, a mostani kitüntetettet szinte egyhangúlag javasolták az elismerésre – tette hozzá az elnök.

Az eseményen pódiumbeszélgetés is zajlott mások mellett Ádám Anikó, Gulyás Adrienn, Vihar Judit és Kiss Kornélia részvételével a műfordítás napi tapasztalatairól, főként a különböző nyelvek és a magyar közti különbségek jelentette nehézségekről. Mint elhangzott, egy-egy megrázó szöveg hatása alá kerülhet a műfordító, ha valóban odaadóan végzi a munkáját. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy hűnek kell lenni – de nincs általános érvényű szabály, hogy pontosan mihez. Ugyanakkor fontos szempont, hogy a stílus rovására mehet a szöveg tartalmához való ragaszkodás: ha ugyanis minden szót pontosan átültetünk magyarra, az az eredeti nyelv ritmusának és stílusának árthat. Ezek ügyében néha a kiadói korrektorokkal szinte közelharcot kell vívni – mondták a felszólalók. Arról is szó esett, hogy szakmai körökben bevett mondás: a fordító „lop, csal, hazudik”, de ezt annak érdekében teszi, hogy visszaadja az eredeti mű jellegét. Különleges helyzet ezen kívül a szándékos hibák közvetítése: a helytelen nyelvhasználattal beszélő szereplő stílusát úgy kell magyarra átültetni, hogy ne váljon nevetségessé.

A szerző tárgyi tévedéseit pedig, mint a résztvevők egybehangzóan megállapították, érdemes kijavítani, gyakran meg is köszönik az írók.

A próza mellett a vers és a dráma is szóba került: mint elhangzott, ez sokkal kiélezettebb helyzet, hiszen ilyenkor a forma és a ritmus sokkal hangsúlyosabb a prózaszövegekhez képest.