Miskolc a mesebeli Lillafüreden ünnepelte a költészet napját

„Igen, pont itt történt! És pont így nézett ki akkor is a táj!” – dicsőítette a meseszerű Lillafüredet, az Óda című vers születésének helyszínét Zsille Gábor költő, műfordító. A világirodalom legszebb szerelmes versei között számon tartott költeményt 1933-ban vetette papírra József Attila, aki az akkori Írószövetség meghívására érkezett Lillafüredre. Varázslatosabb helyszínt aligha találhattak volna az irodalmi rendezvénynek, mint a tájat, ahol a Bükk-hegység meredek sziklafalai, az ország legvadabbul hömpölygő vízesése, és a neoreneszánsz Palotaszálló látképe tárul elénk. A Lillafüredi függőkert ezen meghatározó pontját emléktábla őrzi, az Óda sorai márványba vésve olvadnak a festői táj sziluettjébe.

„Kevés város büszkélkedhet ilyen irodalmi örökséggel”– mutatott rá Papp Ferenc kulturális főtanácsos, aki a résztvevőket köszöntötte, a költőóriást, s a lírát méltatta. 

Az emblematikus helyszínen ismert, Miskolchoz kötődő kortárs irodalmi alkotók is megjelentek a líra ünnepén, szerdán, mint például Csorba Piroska, a közelmúltban Príma-díjjal jutalmazott költő, író, tanár, aki József Attila Gyermekké tettél című versét szavalta el. „Halandó, hallod-e dalom, vagy zúgod csak, mint a vadon?” Zemlényi Attila költő, a Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat főszerkesztője előadásában hallhatta a szép számmal összesereglett ünneplő közönség a Kiáltozás című verset.

Ünnepi beszéde során Zsille Gábor szólt a határokon átívelő irodalomról, s ennek alátámasztására megemlített egy emlékezetes krakkói városnézést, s annak különleges hozadékát. A Magyar Napló versrovatának szerkesztője azt ecsetelte, jó pár esztendeje, egy krakkói kávézóban megpihenve, beszédbe elegyedett egy amerikai férfivel, akiről kiderült, hogy költő. Az amerikai költő lelkesen mesélte a magyar kollégának, hogy ismeri József Attila munkásságát, minekután otthon ráakadt egy életrajzi kötetére. Tisztelete jeléül – felhasználva az életrajzot – írt egy, a magyar költőt magasztaló verset, amit később Zsille ültetett ár magyar nyelvre. Az amerikai költő neve egyébiránt Edward Hirsch, a mű pedig Curriculum vitae címmel jelent meg, melyet Zsille Gábot el is szavalt Lillafüreden. József Attila szellemét Lillafüredre idézve azt is megemlítette, egészen elképesztő, szinte példa nélküli dolog, hogy egy költőt a nép csak a keresztnevén emleget. Mint mondta, hasonló esetet nem is jegyez az irodalomtörténet, talán csak Spanyolországban, ahol a népszerű költőt és drámaírót, Federico Garcia Lorcát emlegetik egyszerűen csak Federicóként a spanyolok.

Az anekdotákkal, személyes élményekkel és szavalással fűszerezett Zsille beszédet követően az Óda-táblától a költészet teraszának másik pontjára vonultak a megemlékezők, ahol József Attila márványszobra köré helyezték az emlékezés virágait. A rendezvény zárásaként természetesen elhangzott az itt született vers is, az Ódát Tóth Norbert, az országos Arany János szavalóverseny győztese, a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója adta elő, a gálán közreműködött Dinnyés József, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett előadóművész, daltulajdonos.

A pezsgő irodalmi élettel büszkélkedhető Miskolc a költészet napját térben és időben egyaránt kitágítja, a számos kulturális rendezvény mellett két egészen különleges csemegével várják az érdeklődőket. Kuriózumnak számít a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár előtt elhelyezett Vesrvonal nevű irodalmi telefonfülke, ami – ha felvesszük a telefonkagylót – ismert költeményeket kezd „szavalni”. Ugyancsak a könyvtár ad helyszínt csütörtökön a József Attila-díjas miskolci költő, Fecske Csaba új kötetének bemutatójához.