Kultúra

„Mindig keletről találtak meg”

Jó hírük van a magyar színházi szakembereknek külföldön, szívesen látnak minket – vallja Pozsgai Zsolt drámaíró, rendező

Sikeres lehet a történelmi dráma, ha reflektál a mai történésekre, ha úgy érzi a néző, hogy köze van egy korhoz – mondta lapunknak Pozsgai Zsolt drámaíró, rendező.

Valós személyekről készült, mégis fikciós Mindszenty – Szeretlek, Faust! című színművét ugyanis saját rendezésében hamarosan a szabadkai Népszínház magyar társulata mutatja be. Pozsgai Zsolt beszélt a keleti színházak friss erejéről, a következő, Gina Lollobrigida és Fidel Castro találkozásáról szóló színdarabjáról és arról is, hogy hamarosan egy 19. századi magyar misszionárius, Bettelheim Bernát nyomait kutatja fel Japánban.
pozsgaiPozsgai: Érvényes, korszerű előadást kell létrehozni (Fotó: Kövesdi Andrea)
– A napokban mutatták be a Liselotte és a május című darabját Bukarestben, román nyelven, egy alternatív színházban. Milyen visszajelzéseket kapott?

– Részben követtem az előadásról megjelent írásokat, amelyek egyértelműen pozitívak voltak. De a rendező és a szereplők is boldogan hívtak fel, hogy a színház megkötötte velük a hosszabb távú szerződést. Ez volt a bemutató tétje ugyanis. Általában eljutok a premierre, ezt az előadást azonban csak januárban tudom megnézni, de így messziről is rendkívül szimpatikus a csapat és a rendezői koncepció.

– Volt beleszólása az alkotási folyamatba?

– Folyamatosan tájékoztattak a fordítás körüli helyzetről, de a rendezésbe soha nem szóltam bele sehol, ez az ő felelősségük. Ez persze olykor rizikós is, hiszen egy nem jól sikerült bemutató a darab jövőjét is eldöntheti az adott helyen, de eddig szerencsém volt. És nagyon szeretem a meglepetéseket, ha például a rendező új megközelítésben bontja ki a drámát, még akkor is, ha eredetileg nem ez volt az írói szándék. Többek között ez a szép a színházban.

– Ezt megelőzően több országban is játszották már ezt a színdarabot, Genftől New Yorkig. Mi lehet az oka annak, hogy ilyen népszerűvé vált? Ennyire jól sikerült megfogni a generációs gondokat?

– Ez egy úgynevezett „női darab”, olyan problémával foglalkozik, amely világjelenség. Folyamatosan, évtizedek óta beszélünk a párkeresés problémáiról, elidegenedésről, sok másról. És most a közepében vagyunk. A fiatalok egyre később alapítanak családot, ha egyáltalán alapítanak. Ma sokkal később érik valódi férfivá egy férfi, és ahhoz sok olyan akadályt kell átugrani, amelyet korábban nem. A nő nehezen talál férfit, nem fordítva. És minél később találunk társat, annál nehezebb nyitni a másik felé. A színdarabban Liselotte hat kísérlete hat kudarc: nincs hibás, de van hiba. Furcsa ellentmondás, és nagyon nehéz tenni ellene.

 – Most pedig Szabadkán a Népszínház magyar társulata mutatja be december 19-én a Mindszenty – Szeretlek, Faust! című darabját, és ön is rendezi az előadást. Ez szintén több helyütt szerepelt már műsoron, az előbbivel ellentétben történelmi személyeket felvonultató, bár mégis fikciós színmű. Hogyan lehet manapság érvényessé tenni egy ilyen témájú darabot?

– Sikeres lehet a történelmi dráma, ha izgalmasan van tálalva, ha reflektál a mai történésekre, ha úgy érzi a néző, hogy köze van egy korhoz. Bekukucskálhatunk a csak könyvekből, fantáziánkból ismert világ egyik terébe, amely eleven és emberi. A szabadkai Népszínházban a budapesti Katona József Színházzal közös produkcióban volt látható a vajdasági tragédiák hátborzongató történetéről szóló színdarab, a Vörös. És a Mindszenty-előadással most a huszadik század magyar történelmének egy másik aspektusát mutatjuk fel, egy ember sorsán keresztül. A szándék ugyanaz. Érvényes, korszerű előadást létrehozni, kiváló színészekkel.

– Mi lehet az oka annak, hogy számos magyar színházi alkotó elismerést arat külföldön? Az ön sikerein kívül ott van mások mellett Bodó Viktoré, Alföldi Róberté, Vidnyánszky Attiláé.

– A magyar színházi szakembereknek valóban jó hírük van, szívesen fogadnak minket. De mindenkit máshol. Érdekes módon engem mindig keletről találtak meg. Bolgár, macedón, albán, iráni, indiai műhelyek és zsűrifelkérések. Beleszerettem a kortárs iráni, arab, indiai színházba, úgy látom, most onnan kell várni a friss erőt. Nem véletlen, hogy filmes fesztiválokon is tarolnak mostanában a keleti filmek.

–Hamarosan Grazban lesz bemutatója, mit lehet tudni erről a munkáról?

– A legújabb darabomnak is ott lesz nemsokára az ősbemutatója, német nyelven, mint annak idején a Liselotténak. Ennek Gina és Fidel a címe, Gina Lollobrigida és Fidel Castro 1974-es havannai találkozásáról szól, amikor a színésznő televíziós riportot ment készíteni az olasz tévécsatornának Castróról.

– Távolabb tekintve mi a következő terve?

– Valóban távoli program lesz, dokumentumfilmet készítek Okinaván egy magyar emberről, akinek az első japán bibliafordítást köszönhetik az ott élők: a kalandos életű utazó, Bettelheim János Bernát (1811-ben pozsonyi zsidó családba született orvos, megkeresztelkedése után protestáns misszionárius, majd az amerikai polgárháborúban tábori orvos volt – a szerk.). Jövő márciusban kezdjük a forgatást a helyszínen. És nagyon szeretnék Teheránban megrendezni egy magyar darabot. A mű adott, a színészek, a kapcsolat és a színház megvan, a többi szerencse és a politika dolga.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom