Kultúra

Megújított kiállítás mesél a 19. század képzőművészetéről

Átrendezték az 1800-as éveket bemutató termeket a Nemzeti Galériában

Megújult a Magyar Nemzeti Galéria „szíve”, a 19. századi gyűjtemény állandó tárlata. Az új koncepció szerinti elrendezés mellett több olyan mű is bekerült a kiállításba, amelyet az érdeklődők most láthatnak először, és a kor bútoraiból, tárgyaiból kis ente­riőröket is berendeztek.

Nemzeti Galéria 20161110
Szobrok is helyet kaptak a festmények mellett a tárlaton (Fotó: Hegedüs Róbert)

Miután az elmúlt években sorra átrendezték a 20. század első felének, majd az 1945 utáni művészetnek helyet adó, valamint a gótikus táblaképeket bemutató termeket a Magyar Nemzeti Galériában, most a 19. századi gyűjtemény állandó kiállítása is megújult. A tegnapi sajtóbemutatón Baán László főigazgató ezt az anyagot a múzeum „szívének” nevezte, hiszen a 19. század a magyar képzőművészet legismertebb korszaka, amelynek főműveit minden magyar jól ismeri. A mások mellett Ferenczy István, Szinyei Merse Pál, Izsó Miklós és Barabás Miklós munkáit felvonultató kiállítás harminc év után újult meg, s az első emeleti termeket most Krasznai Réka és Hessky Orsolya művészettörténészek rendezték újra. A tartalmában és megjelenésében a korábbinál sokkal inkább a mához szóló tárlat erényeit a korábbi kiállítás kurátora, a neves Szinyei Merse Anna is elismerte – mutatott rá Baán László. Csaknem százötven festményt, negyven szobrot, ugyanennyi érmet és harminchárom tárgyat vonultat fel új válogatás, utóbbiakat jórészt az Iparművészeti Mú­zeumból kölcsönözték.

A tizennégy szekcióra bontott, kronologikusan rendezett válogatásról a két kurátor beszélt. Az első termek legjelentősebb alkotói idősebb Markó Károly, aki az 1830-as évektől Itáliában élt, valamint Ferenczy István, aki ugyanott, a nagy Thorvaldsennél tanult. A biedermeier időszak inkább a bútorokban alkotott maradandót, a magyar festészetben viszont ekkor jelent meg a portré és az életkép, az erkölcs és az érzelem együtt – társulva pici frivolsággal. Borsos József Bécsben festett Lányok bál után című képén mintha kulcslyukon át látnánk a bál utáni reggel hat kisasszonyát, amint pajzán metszeteket nézegetnek. Erre az időszakra esik a nemzeti művészet megszületése is, amit Barabás Miklósnak a Vásárra induló román család című képéhez kötnek. A tárlat központjába az idősebb Markó Károly Visegrádjától a Majálisig terjedő táj- és életképek mellett találunk egy kronológiai falat is, indulva Nemzeti Múzeum, majd a Pesti Műegylet 1839-es megalapításától az 1900-as párizsi világkiállításig. Vele szemben pedig méret szerint, tapétaszerűen rakták fel a képeket, éppen úgy, mint az az első Műcsarnokban (1877-ben nyílt meg, ma a Képzőművészeti Egyetem épülete) szokásban volt. A portré fénykorát talán László Fülöp XIII. Leó pápát ábrázoló festménye jeleníti meg a legjobban, amelyet aranyéremmel jutalmaztak a párizsi világkiállításon. Különösen izgalmas az egzotikumokat és az erotikumot bemutató szekció, amit talán a legjobban Székely Bertalan Japán nő című festménye jellemez. A naturalizmus „első hazai fecskéi” között van Peske Géza Nyaralón című képe, amelyen egy méhes előtt bámészkodó kisfiút látunk. Halmai Artúr Vizsga után című 1890-es festményén pedig kávéházban kakaó­zó és sütiző kislányok vannak. A tájképek között hiába keressük Szinyei Merse Pál Pacsirtáját, az most a raktárban van, viszont látható Markó Ferenc Visegrád című képe, amely eddig Londonban volt, egy magángyűjtőnél, most állították ki itthon először. És ha már újdonságokról van szó, az utolsó, a hétköznapi élet heroizmusáról szóló szekcióban ott van a huszonhat éves korában, 1895-ben elhunyt festő, Tóth László triptichonja is, amelyen a szépséget egy utcalány, a szellemet egy bombát gyártó anarchista, a pénzt pedig egy vén kerítőnő által ékszerekkel csábított hölgy jeleníti meg. Ezt sem láthatta még tartósan a nagyközönség, a Csontváry-kiállítás ideje alatt szerepelt csak hiánypótlóként.


Hamarosan bontják a Petőfi Csarnokot

Sikerült megegyezni a Petőfi Csarnok bérlőivel, így rövidesen kezdődhet az épület bontása, majd helyén az Új Nemzeti Galéria építése – jelentette be Baán László a Nemzeti Galériában tegnap. A Liget Budapest projekt miniszteri biztosaként is dolgozó szakember közölte: szakértők bevonásával sikerült megállapodni négyszázmillió forintos kártalanításban, amellyel kiváltják a bérlők szerződéseit és megtérítik a beruházásaikat. Az Új Nemzeti Galéria építése 2017 második felében kezdődhet el. (ZZ)