Megsemmisülésből életre kelt alkotások

Szobrok, festmények, falképek mellett számos más tárgy is látható a tárlaton (Fotó: Bodnár Patrícia)

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termének kiállítótereit szebbnél szebb műkincsekkel megtöltő 140 szemeszter – Hetvenéves a restaurátorképzés Magyarországon tárlat egyik jó döntése az a tucatnyi tabló, amelyeken fényképek segítségével kísérhetjük végig egy-egy régi festmény, szobor vagy műtárgy újjászületését. A kiállított tárgyakkal pedig jól illusztrálják azt a hetvenesztendős munkát, ami e falak között zajlott, zajlik a napjainkban is. Ugyan a főiskolán már a harmincas évektől foglalkoztak művek restaurálásával, de mégis egy 1949-es minisztertanácsi rendelet nyomán indul meg hivatalosan is a képzés. Ekkor még csak a harmadéves festő szakosok tanulhattak tovább restaurátornak, ebből lett mostanra az ötesztendős, nyolc specializációt (a hagyományos festő, fa- és kőszobrász mellett szilikát, azaz kerámia, fém-ötvös, textil-bőr, papír-bőr és fa-bútor) felvonultató képzés. Amely képessé tesz a céltárgy problémáinak diagnosztizálására, a gyógyítási folyamat megtervezésére és végigvitelére is. Hogy ez mennyire így van, demonstrálják a festmények, műtárgyak, szobrok, amelyek mind ebben a műhelyben születtek újjá legnagyobbrészt ötödévesek diplomamunkájaként.

Legalább tizenöt gyűjtemény (például a Szépművészeti Mú­­zeum, a Keresztény Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Néprajzi Mú­zeum) mellett magánszemélyek kincsei is láthatók a kiállításon. Olyanok, mint az a Tüskehúzónak elnevezett, a talpát gyógyító fiút ábrázoló kis klasszicista márványszobor, ami vagy tíz darabra törve, hiá­nyosan került elő Győrben a földből. A Tüskehúzó tavaly állt össze Katarzyna Korczak kezei között, aki az Erasmus-program lehetőségével élve tanult és dolgozott a Képzőművészetin. Kordon mögött sorakoznak a Szépművészeti Múzeum kincsei, köztük a Krisztus keresztről való levételét ábrázoló, kőlappal együtt leválasztott páratlan reneszánsz falkép. De megnézhetjük a Budavári Palotából, a hajdani trónteremből megmentett, az orvostudomány allegóriáját ábrázoló monokróm freskót is. Az egyik sarokban kis posztamensen 6–7. századból származó, nátronüvegből készült avar ivókürtöt láthatunk, amely a dokumentáció szerint egy rakás apró üvegcserépből született újjá. A tárlaton képet kapunk arról is, hogyan lesz egy évtizedeken át a templom padlásán, felcsavartan porosodó és pusztuló olajfestményből újra oltárkép úgy, hogy a restaurátori munka megkezdése előtt Keresztelő Szent János alakjából szinte semmi sem maradt a vásznon. E 18. századi olajfestményen öt hallgató dolgozott, a felső részét, amin a Szentlélek látszik galamb képében, egy 1906-os képeslap segítségével alkották újra.

Klimatizált térbe kerültek – a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló, csaknem életnagyságú, százhatvanöt centiméteres darab kivételével – a fából készült szobrok és a fatáblára festett, többségükben az esztergomi Keresztény Múzeum birtokolta képek. Ezek a restaurálások jórészt a mögöttünk hagyott két évtizedben történtek, de köztük van a korábbi tanszékvezető, a Munkácsy- díjas festőrestaurátor Menrát Péter diplomamunkája is. Az 1500 körül festett kis fatáblán Maximilianus püspök Magdolnát áldoztatja meg éppen. A Mátyás-templom kincstárának barokk (17–18. századi) Feltámadt Krisztusát 2010-ben Szépvölgyi Katalin hozta helyre, a Néprajzi Múzeum által őrzött 17. századi, díszes ruhába bújtatott, koronás Prágai Kisjézus szobra Balanyi Rita keze munkáját dicséri. De láthatunk egy 19. századi, tekerhető hátterű, zenélő papírszínházat is, és ha már papír, akkor a brit kortárs művész, Scott McCarney csíkokra vágott könyvét is a Képzőn hozták újra kiállítható állapotba. Ahogy itt alkottak újra egy papot ábrázoló festményt, amelyet valamikor, talán éppen értékét növelendő, szétvágtak, és egy méreténél kisebb fatáblára feszítettek fel. Így aztán bizonyos részei elvesztek, vagy máshová kerültek (a keze például felkerült a törzse mellé, ott volt hely), tehát nem volt egyszerű az eredeti állapot visszaállítása. Végül az erdélyi Homoródalmásról került ide egy 1861-es dátumot viselő festett tálas (tálalószekrény), amelyet egy fotón megnézhetünk feltalálásának helyén és állapotában is. Egy hiányos tetejű fészerben ázott a sárba süppedve, és vegyszeres dobozok, mindenféle limlom volt rajta.

A március 14-ig, csak hétköznapokon látogatható kiállításban keddenként a szóban forgó képzés, a Restaurátor Tanszék oktatói tartanak tárlatvezetést.