Megfogható képzőművészet

Hangszer furcsa eszközökből. A tárlaton a gyerekek is biztosan jól érzik magukat (Fotó: Papajcsik Péter)

Csaknem ötven kiállító munkáját mutatja be két teremben az óbudai Vasarely Múzeum nemzetközi kitekintésű időszaki kiállítása, a Game Ometry. A február 28-ig látható tárlat kurátorainak, Haász Katalinnak és Benedek Barnának olyan válogatást köszönhetünk, ahová akár gyermekeinket is elvihetjük, akik garantáltan nem fognak unatkozni, sőt, a látottak alapján egészen jól fogják érezni magukat. A cél ugyanis az volt, hogy feltárják: az absztrakt művészet nem megközelíthetetlen, érthetetlen valami, hanem éppenséggel átélhető, személyes részvételt is lehetővé tevő élmény. Természetesen csak bizonyos megkötésekkel, éppen a kiállított tárgyak „érzékenysége” miatt. Így aztán minden darabra egy-egy jelzés került, a zöld kör esetén minden korlátozás nélkül, bárki hozzányúlhat az alkotáshoz, kedvére használhatja, és alakíthatja is. A piros karika ellenben csak a szemlélést teszi lehetővé, míg a kék jelzés esetén segítségül kell hívnunk a termekben lévő múzeumi munkatársakat, akik valóban készségesen és nagy hozzáértéssel mutatják meg, mit is tud az adott mű.

A mű, amiben legtöbbször ott van a játék lehetősége is. És ez a játék, ahogyan a tárlat bevezetőjében is fogalmaznak: mozgásba hoz, gondolkodásra, helyzetfelismerésre, interaktivitásra késztet. És ennek megélése örömet, szabadságérzetet vált ki. Itt van például a tarpai születésű festő, Saxon Szász János Poliuniverzuma, amely egy geometriai képességfejlesztő játékon alapszik, és ami a geometriai és logikai készségek mellett a kombinatorikai problémák vizuális megjelenítésére is alkalmas lehet. Kipróbálhatjuk Nemes Judit Sam Loyd 1878-as logikai játékát újrafogalmazó munkáját, ahol tizenöt lapocskát tologathatunk a tizenhat hasonló síkidomra méretezett keretben. Hornyolt „parketták” mozgatásával ér el új formákat a szentendrei Nagy Barbara, a Bélaműhely Sound Art csoport révén pedig „zenélhetünk”, pontosabban olyan hangkeltő eszközöket szólaltathatunk meg, amelyekre eddig garantáltan nem volt módunk. Mert ki játszott már biciklik hajtókarjaiból összeállított xilofonon, vagy különféle kőlapokból összerakott marimbán? Az intermédiával foglalkozó, a Képzőművészeti Egyetem doktori képzését is vezető Szegedi Maszák Zoltán interaktív számítógépes installációval van jelen. A látogató az őt mutató képernyő elé hat, QR-kóddal ellátott táblát tarthat, amelyek hatására különféle alakok, alakzatok jelennek meg. Olyan közegbe (tulajdonképpen a műbe) kerülhetünk bele, ami még álomnak is elképzelhetetlen lenne.

A 96 éves, Franciaországban élő Vera Molnár egy különleges, felvágott könyvet küldött el a kiállításra. Cézanne „hegye”, a jellegzetes alakú Mont Sainte-Victoire sok-sok változatát alakíthatjuk ki a segítségével. A pécsi Orosz Klára gyermekkorunk egyik kedvenc építőjátékát készítette el nagy méretben, bükkfából: a Dodekaéder című alkotás farudakból és mértani pontossággal kifúrt gömbökből van összeállítva. Szabó Klára Petra és Szvet Tamás, az akvarellanimációkat készítő és az optikai jelenségeket vizsgáló, használó művészek itt egy videóval vannak jelen. A 2014-ben készült Együttműködés arról szól, hogy 13 perc 50 másodperc alatt raknak ki egymás mellett állva úgy egy Rubik-kockát, hogy egyikük a bal, a másik pedig a jobb kezét használja csak.