Margit és Faust szerelméről magyar szemmel

Liezen-Mayer végül ötven képet rajzolt meg a sorozatból (Fotó: Hegedüs Róbert)

Újabb kiállítással jelentkezett a százötven év magyar rajz- és plakátművészetét tematikus sorozatban bemutató Magyar Nemzeti Galéria grafikai kabinetje. A kurátorok nyolcvanezer műből válogathatnak, olyan alkotásokból, amelyeket az állagvédelem miatt csak időszaki tárlatokon lehet bemutatni. Most ismét egy remek válogatást állítottak össze Azzal vagy egy, akit megragadsz címmel: Hessky Orsolya kurátor a Münchenben élt Liezen-Mayer (Liezenmayerként szignálta rajzait) Sándor Faust-illusztrációit mutatja be.

Bőven idéz a falakon Goethe Faustjának szövegéből is: az 1808-ban megjelent alapművet a költő kérésére amíg élt, csak illusztrációk nélkül lehetett kiadni, de olyan nagy volt a hatása, hogy már a költő halála előtt is készültek hozzá rajzok. A képzőművészeket akkoriban leginkább Faust személyisége érdekelte, de például Delacroix különleges sorozatában már Mefisztót állítja a központba. Liezen-Mayer pedig 1876-ban készült el a maga verziójával, amelyben a Faustba szerető Margit tragédiáját állítja a középpontba.

A korabeli szokásoknak megfelelően csak rajzokat készített, amiket aztán főfoglalkozású metszők, E. Forberg, G. Goldberg, Fr. Ludy, J. Bankel metszettek a nyomtatáshoz használt acéllemezbe. Ezek a rajzok, kartonok vagy megsemmisültek, vagy lappanganak valahol. Azt tudjuk, hogy a művész az 1870-es évek második felében kiállítást rendezett belőlük, ahol el is kelt a teljes kollekció. A korábbi tíz–huszonöt darabos szériák után Liezen-Mayer végül ötven illusztrációt rajzolt meg. Ezek közül tizenháromból lett nagy, egész oldalas acélmetszet, ezeket egyébként külön albumban is megjelentette. Aztán minden fejezet elé készített egy annak tartalmát összefoglaló rajzot is, végül pedig a Theodor Stoefer 1871-ben, Stuttgartban indult kiadóvállalata által előállított díszalbumban (ott van egy példány a kabinet előterében, üveg alatt) van harminchét szövegközi rajz is. A kiadvány nem mellesleg oly sikeres volt, hogy Liezen-Mayert egy év múlva, 1877-ben tiszteletbeli tagjává választotta a müncheni akadémia.

A grafikai kabinet négy falán most Goethe sorai mellett Liezen-Mayer vázlatfüzetéből találunk kifotózott reprodukciókat. Vannak itt eredeti vázlatrajzok, és látható a tizenhárom egész oldalas acélmetszet is. S mivel Liezen-Mayer később sem engedte el a témát, a kurátor kiválasztott a galéria anyagából három, Margitot szerepeltető, 1870-es években készített olajfestményt is. A Faust illusztrátora elsősorban a történeti képeiről lett nevezetes, az ilyen tárgyú műveivel volt jelen a budapesti nagy kiállításokon. De ez a három festmény is megmutatja, mennyire megérintette Margit drámája. A vázlatok a korban (is) használt technikákat vonultatják fel. Talán leggyakrabban a lavírozott tussal találkozunk a falakon, de használt szépiát és néhányszor fedőfehéret is. Néhány rajzon megfigyelhető a komponáláshoz segítségül hívott négyzetrács vagy háló, és alakjait többször is különféle keretekbe, például tondókba rajzolja bele. Az ágyára borulva szenvedő Margit kéztartásához készített ceruzavázlatai pedig jelzik, mekkora tehetség volt Liezen-Mayer Sándor, az itthon kevéssé ismert művész.