Magyar bonviván Amerikában

Bogáthy Mihályt mára sokan elfeledték (Fotó: MH)

„Bogáthy Mihály magyar színész volt. Még utolsó levelében is kért, hangsúlyozzam, magyar színész, ötvenhét éve él New Yorkban, itthon valószínűleg már elfelejtették” – ezekkel a mondatokkal kezdődik Verrasztó Gábor új könyve, amely az 1956-ban Amerikába emigrált színészlegenda életét meséli el. A Napkút kiadó gondozásában megjelent Befejezetlen életrajz című kötetben egyrészt helyet kapott a 2013-ban elhunyt színművész önéletírása, amelyet dokumentumokkal, fényképekkel, rövid családtörténettel és szereplistával egészített ki a szerző.

Bár ma már kevesen emlékeznek Bogáthy Mihályra, a második világháború utáni magyar színjátszás egyik fontos alakja volt, azon kevesek közé tartozott, akik valóra tudták váltani gyerekkori álmai­kat. Orosházán született 1926-ban, Luczó Mihály Ernő néven, kisiparos családban. Alig húszévesen már Dayka Margit, Ajtay Andor és Latabár Kálmán partnere volt a színpadon. Bár az államosítást követő kultúrpolitika némileg megnehezítette karrierjét, a kritika tehetségesnek tartotta, többek közt a mai Vígszínházban is játszott. Az 1956-os forradalom és szabadságharc után emigrált, s New Yorkban telepedett le. Színészi pályáját nem adta fel, pár év múlva már a Broadway-n játszott, filmszerepeket kapott, később producerként és rendezőként is dolgozott.

Lapunknak Sirató Ildikó színháztörténész elmondta: Bogáthy az életrajzához elég későn, halála előtt egy évvel kezdett hozzá, így sajnos nem jutott a végéig, az amerikai pályakezdésével zárul a szöveg. A folytatást így Verrasztó Gábor dokumentarista író, helytörténész tette hozzá. Mint kiemelte, a kötet nem pusztán sztáréletrajz, hanem egy fordulatos sors lenyomata is: ma már kevés az olyan olvasó, akinek valamilyen személyes élménye fűződne Bogáthyhoz. A könyvben közvetlen emberi történetek sora elevenedik meg, egy amerikai magyar színész huszadik századi karrierje tárul elénk, ezért is lehet érdekes napjainkban – tette hozzá.

Bogáthy pályájának számos izgalmas fejezete volt, élete összekapcsolódott a kinti magyar színházi élettel. Turnézott például Szörényi Évával is. Jó kiállású, jóképű fiatalember volt, remekül táncolt és énekelt, filmes szerepekkel is megpróbálkozott. „Életrajzában leírta, hogy a pályakezdő, fiatal Robert de Niróval is terveztek közösen filmet, a hatvanas évek elején jó barátságban voltak. Vannak fényképek erről a kapcsolatról, színpadon is játszottak együtt” – mesélte a színháztörténész.

Az életrajz másik érdekessége egy Karády Katalinhoz kapcsolódó történet. Kamaszkorában még szülei­vel nézte meg a Halálos tavaszt, s rögvest rajongani kezdett a színésznőért. Amikor Amerikába érkezett, Karády már kint élt, neki pedig lehetősége nyílt rá, hogy együtt játsszon vele – magyarázta Sirató Ildikó, aki szerint érdekes fordulat minden színészi pályán, amikor a civil vágyak a színpadon teljesednek be. Mint rámutatott, a kötet nem csak életrajzként, hanem mint színháztörténeti munka is fontos, hiszen van benne szerepkatalógus, amely kutatások alapja lehet: olyanok is szerepelnek benne, akik Bogáthyval együtt játszottak. Amerikai pályájával kapcsolatban pedig a szórvány magyar színjátszásra nézve is komoly források vannak benne.

Úgy vélekedett, a szórványmagyarságban kevés olyan színész akadt, aki Bogáthyhoz, Lugossy Bélához vagy Szőke Szakállhoz hasonlóan nagyobb karriert futott be Amerikában. „Az emigránsoknak eleinte nagyon fontos volt, hogy megtartsák magyarságukat, ezért volt bennük egyfajta ellenállás az idegen nyelvvel szemben. Sok színész, aki a háború, vagy 1956 után kiment, nem akart angol nyelven játszani. Híres történet Kabos Gyula esete, akiről azt tartják, hogy belehalt hazája elvesztésébe vagy Szabó Sándor sorsa, aki kiválóan beszélt angolul, szerepelt is, de nem érezte jól magát Amerikában, így hazajött” – tette hozzá. Magyar gyökereit természetesen Bogáthy sem feledte el, gyakran hazajárt, rokonait rendszeresen látogatta, színpadra azonban már nem lépett hazájában, mert nem kívánt itthon amerikai színészként feltűnni. Halála után szülővárosában, Orosházán temették el, családja pedig ahhoz is hozzájárult, hogy hagyatéka hazakerülhessen. A dokumentumokat, képeket a Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tára őrzi.