Kultúra

Lovak és madarak

Multimédiás kiállítás nyílt Kassák Lajos legismertebb szabadverséről Óbudán – A főművet Latinovits Zoltán is felolvasta

Az alkotó születésének százharmincadik, halálának ötvenedik évfordulója alkalmából több kiállításon ismerhetjük meg Kassák Lajos irodalmi és képzőművészeti munkásságát. Az óbudai Kassák Múzeumban arra vállalkoztak, hogy bemutassák a költő legismertebb versének születését, kiadását és utóéletét.

Kassák Lajos 20180131
Autodidakta művész volt (Forrás: Fortepan)

A fiatal Kassák párizsi gyalogútját megörökítő, sodró lendületű szabadversét emelik Az új Kassák – A ló meghal és a madarak kirepülnek címen futó, multimédiás kiállítás középpontjába az óbudai Kassák Múzeumban. Az 1909-es, hirtelen elhatározásból jött párizsi útról a képzőművész és irodalmár Kassák Egy ember élete című, vaskos önéletrajzi munkájában beszél részletesen. A szintén terjedelmes szabadvers a koldusszegényen, sokszor valóban koldulásból élve megtett út benyomásait, a költőben lejátszódó lelki folyamatokat ábrázolja, és azt is, ahogyan a képzetlen vasmunkás költővé érik az utazás során. Hosszú volt ez az 1909-es út, de Kassák előtte is hosszú utat tett meg az érsekújvári szülőháztól az angyalföldi vasgyárakon át sajátos konstruktivista festészetéig és a kor Magyarországa által elutasított modernista lírájáig. Rá jól illik az „autodidakta” fogalma, ugyanakkor szervezett munkásként, szociáldemokrata párttagként rendelkezésére álltak képzési lehetőségek is. Mindjárt a tárlat elején ott van a falon az 1922. szeptember 30-án, az általa szerkesztett 2×2 című kiadványban megjelent vers. Amely periodika „a keresés és a megállapítás lendületével” vág rendet az irodalmi és képzőművészeti szférában, és lehozza ezt a szabadverset is. Amit aztán az ausztriai kommunista emigráció lapjában, a Bécsi Magyar Újságban Komlós Aladár Kassák „legszívbőljöttebb és legszebb” írásaként üdvözöl. Ezt is itt olvashatjuk a falon a Reggeli Hírlap 1926-os névtelen kritikája mellett, amely szerint nincs egyetlen ember is, aki élvezni tudná a költeményt. Mondhatni, nem volt itthon nagy sikere a műnek. A vers előzményei között a kiállítás kurátorai, Szeredi Merse Pál és Rudas Klára, mások mellett T. S. Eliot Kopárország című költeményét vagy Blaise Cendars és Sonia De­launay 1913-ban készült illusztrált szabadversét sorolják fel.

A ló meghal és a madarak kirepülnek kiadásának történetéből láthatunk egy Bécsben kötött szerződést, amelyben Bán Ferenc megkapja a vers mellett Kassák válogatott verseinek, novelláinak és a Máglyák énekelnek című regényének a kiadási jogát is. A költő kikötése, hogy a verset ezer példányban kell kiadni, amiből ötvenet metszett holland papírra nyomjanak, és műveinek színes reprodukcióival illusztráljanak.

A vers kanonizációjának története az 1945-ös Új Idők (Singer és Wolfner) kiadással indul, s 1947-ben Nemes Nagy Ágnes már úgy ír róla, mint az „elkötelezettség igazi áradásáról”, amit Babits és Kosztolányi szabadverseiben hiába is keresnénk. Ezután megszaporodnak a külföldi kiadások is, majd a tárlat is elérkezik a 80 éves Kassák köszöntéséhez. Az 1967. március 20-án rendezett ünnepségen Latinovits Zoltán olvassa fel Kassák főművét, további verseit mások mellett Mensáros László, Básti Lajos és az ifjú Koncz Gábor is szavalja. Itt van Kassák levele, amelyben megköszöni Latinovitsnak a produk­ciót, és itt van a színészkirály válasza is. Így folytatódik A ló meghal és a madarak kirepülnek „diadalútja” egészen az 1980-as Thália Színház-beli előadásig, Kazimír Károly rendezésében, Kozák Andrással a főszerepben (Szittya Emilt Gálvölgyi János alakította) ment nagy sikerrel a darab. A vers 1982-ben bekerül a gimnáziumi tananyagba is, és sorban fordítják le és adják ki szlovák, román, finn, héber, spanyol, olasz és japán nyelven.