Kultúra
Lovak és madarak
Multimédiás kiállítás nyílt Kassák Lajos legismertebb szabadverséről Óbudán – A főművet Latinovits Zoltán is felolvasta
A fiatal Kassák párizsi gyalogútját megörökítő, sodró lendületű szabadversét emelik Az új Kassák – A ló meghal és a madarak kirepülnek címen futó, multimédiás kiállítás középpontjába az óbudai Kassák Múzeumban. Az 1909-es, hirtelen elhatározásból jött párizsi útról a képzőművész és irodalmár Kassák Egy ember élete című, vaskos önéletrajzi munkájában beszél részletesen. A szintén terjedelmes szabadvers a koldusszegényen, sokszor valóban koldulásból élve megtett út benyomásait, a költőben lejátszódó lelki folyamatokat ábrázolja, és azt is, ahogyan a képzetlen vasmunkás költővé érik az utazás során. Hosszú volt ez az 1909-es út, de Kassák előtte is hosszú utat tett meg az érsekújvári szülőháztól az angyalföldi vasgyárakon át sajátos konstruktivista festészetéig és a kor Magyarországa által elutasított modernista lírájáig. Rá jól illik az „autodidakta” fogalma, ugyanakkor szervezett munkásként, szociáldemokrata párttagként rendelkezésére álltak képzési lehetőségek is. Mindjárt a tárlat elején ott van a falon az 1922. szeptember 30-án, az általa szerkesztett 2×2 című kiadványban megjelent vers. Amely periodika „a keresés és a megállapítás lendületével” vág rendet az irodalmi és képzőművészeti szférában, és lehozza ezt a szabadverset is. Amit aztán az ausztriai kommunista emigráció lapjában, a Bécsi Magyar Újságban Komlós Aladár Kassák „legszívbőljöttebb és legszebb” írásaként üdvözöl. Ezt is itt olvashatjuk a falon a Reggeli Hírlap 1926-os névtelen kritikája mellett, amely szerint nincs egyetlen ember is, aki élvezni tudná a költeményt. Mondhatni, nem volt itthon nagy sikere a műnek. A vers előzményei között a kiállítás kurátorai, Szeredi Merse Pál és Rudas Klára, mások mellett T. S. Eliot Kopárország című költeményét vagy Blaise Cendars és Sonia Delaunay 1913-ban készült illusztrált szabadversét sorolják fel.
A ló meghal és a madarak kirepülnek kiadásának történetéből láthatunk egy Bécsben kötött szerződést, amelyben Bán Ferenc megkapja a vers mellett Kassák válogatott verseinek, novelláinak és a Máglyák énekelnek című regényének a kiadási jogát is. A költő kikötése, hogy a verset ezer példányban kell kiadni, amiből ötvenet metszett holland papírra nyomjanak, és műveinek színes reprodukcióival illusztráljanak.
A vers kanonizációjának története az 1945-ös Új Idők (Singer és Wolfner) kiadással indul, s 1947-ben Nemes Nagy Ágnes már úgy ír róla, mint az „elkötelezettség igazi áradásáról”, amit Babits és Kosztolányi szabadverseiben hiába is keresnénk. Ezután megszaporodnak a külföldi kiadások is, majd a tárlat is elérkezik a 80 éves Kassák köszöntéséhez. Az 1967. március 20-án rendezett ünnepségen Latinovits Zoltán olvassa fel Kassák főművét, további verseit mások mellett Mensáros László, Básti Lajos és az ifjú Koncz Gábor is szavalja. Itt van Kassák levele, amelyben megköszöni Latinovitsnak a produkciót, és itt van a színészkirály válasza is. Így folytatódik A ló meghal és a madarak kirepülnek „diadalútja” egészen az 1980-as Thália Színház-beli előadásig, Kazimír Károly rendezésében, Kozák Andrással a főszerepben (Szittya Emilt Gálvölgyi János alakította) ment nagy sikerrel a darab. A vers 1982-ben bekerül a gimnáziumi tananyagba is, és sorban fordítják le és adják ki szlovák, román, finn, héber, spanyol, olasz és japán nyelven.