Kultúra
Letört orrú Sztálin és mártír diákok
Tárlat a Képzőművészeti Egyetem 1945 és 1956 közötti időszakáról – Berény Róbert egyik műtermi képe hosszú idő után látható újra
A Forradalom előtt című tárlaton ötven év után először látható Berény Róbert nagyméretű műteremképe, de kiállították például Csernus Tibor, Kondor Béla, Lakner László, Kokas Ignác, Szurcsik János és Gross Arnold alkotásait is. Pátzay Pál letört orrú Sztálinja szintén helyet kapott, amely eddig az Epreskertben hevert a fűben, és itt vannak a pincében kivégzett főiskolás, Kamondy Sándor önarcképei is.
Forradalom előtt – A Képzőművészeti Főiskola története 1945–1956 között címmel látható tárlat a ma már egyetemként működő intézményben december 4-ig, a népfelkelés hatvanadik évfordulója alkalmából. A B. Majkó Katalin és Révész Emese kurátorok által összeállított válogatás háromnegyede a saját gyűjteményből került ki, amelyben ott vannak a növendékek rajzai, vizsgamunkái, és a szemléltetés céljára megvásárolt alkotások is. Emellett megkeresték az akkori növendékeket, illetve számos nagy nemzeti intézményből is kölcsönöztek.
Láthatók olyan különlegességek, mint Csernus Tibor elveszett diplomamunkájának most előkerült szénrajzai, Keserü Ilona ifjúkori tanulmányképei, Lakner László sokáig lappangó 1956-os tárgyú festménye, vagy Berény Róbert nagyméretű műteremképe, amely fél évszázad után látható újra a nyilvánosság előtt.
A kiállítás azt kívánja bemutatni, hogy a Képzőn mi vezetett el 1956-ig: négy nagyobb egységre tagolódik, és az 1945 és 1949 közötti időszak bemutatásával indul. Amikor még viszonylagos szabadság volt, progresszív módon kísérletezhettek az Európai Iskolához tartozó alkotók – a rövid ideig tartó korszakot talán a Lánchíd romjairól készül Bernáth Aurél-pasztell jellemzi legjobban.
Ahogy a közéletben, a Képzőn is 1949-ben történt meg a váltás, Bortnyik Sándort nevezték ki igazgatónak, Szőnyi István és Kisfaludi Stróbl kivételével lecserélték az egész tanári kart a Gresham-kör alkotóira. És a mesterségbeli kifogástalanság elve mellett megjelent a szocreál is. Az ebből az időből származó művek központjába a tanári kart erősítő Berény Róbert önmagát korrigálás közben mutató festménye került. Jó választás, mert ahogy azt a kiállítás harmadik etapjában láthatjuk is, az egykor még az avantgárdból induló alkotók is korrigálták magukat, és szépen idomultak az elvárásokhoz.
A nyilvános diplomavédéseket 1951-ben vezették be, ahol természetesen pellengérre állították az elhajlókat. Kokas Ignác asztalost ábrázoló képe (apja volt a modell) vagy Szurcsik János műve nem jelenthetett gondot, ám Kondor Béla is megcsinálta diplomamunkának a maga Dózsa-sorozatát, amely ugyan messze nem olyan egyértelmű, mint Derkovitsé, de valószínűleg „korhangulati” ösztönzésre választotta ki éppen ezt a témát – a vizsgabizottság azonban anakronisztikusnak ítélte.
Konok Tamás megfesti a maga zászlóvarró nőjét, és hát itt van Pátzay Pál Sztálin-szobra – a letört orrú alkotás az Epreskertben hevert a fűben –, s Beck András Rákosiról készült portréja is.
Barcsay Jenő az anatómiába menekült, ekkoriban látott hozzá világhírűvé vált tankönyvéhez. Amiből most két eredeti grafikát is láthatunk, de a belső kisteremben kiállított modellrajzok között ott vannak Sváby Lajos, Csernus és Szurcsik munkái is. Egy szinttel lejjebb pedig a forradalmi napoknak állítanak emléket: annak a négy hallgatónak, akiket az oroszok mészároltak le a pincében négy civilbe öltözött kiskatonával együtt. Nyolc 1955-ben festett, furcsa sipkás önarckép látható a mártír Kamondy Sándortól, de sajnos társaitól, Bódis Antaltól, Kovács Józseftől és Csűrös Zoltántól nincs kirakva semmi, ám Gönczi Béla révén egy krokin és egy 1956 nyarán készített fotón ott van Csűrös alakja is. Kádárék megérkezése után három tanárnak kellett mennie, de a forradalom nem maradt nyom nélkül. Ott van a tanárok és a hallgatók akkoriban és később készített, most kiállított munkáin.
A kiállítás mellett a hallgatók tizennyolc projektet valósítottak meg a hatvanadik évforduló tiszteletére. Ezeket az újra megnyitott bejárat előtti agorán ismerhetjük meg. Szobrászok, festők, grafikusok, restaurátorok, látványtervezők, intermédia és elméleti szakosok együttes munkájával készült a kiállítás, film, performance, installáció, műteremfestés, utcai felvonulás és még tankégetés is.