Leningrádból szeretettel

Kezdjük talán egy többek számára talán mellékesnek is tűnő programponttal: a hazánkban tavasszal megrendezett, Nagy-Szín-Pad című „tehetségmutató” verseny mintájára szervezték meg az idei Sziget Fesztivál mínusz egyedik és nulladik napján a hasonló, immár európai szintű megmérettetést. A YourOpen műsorában fellépő zenekarok tizenöt országból érkeztek. S ha figyelembe vesszük, hogy a Sziget ma már – közönségében és programjában is – a régió talán legnemzetközibb és legnyitottabb nagy, nyári, szabadtéri rendezvénye, mérhető annak a jelentősége is, amelyet ezáltal a feltörekvő tehetségek kaptak. A teljes névsorolvasás helyett álljon most itt csak néhány név azok közül, amelyeket talán érdemes megjegyeznünk, és amelyeket néhány év múlva esetleg majd a nagyszínpad főműsoridejében láthatunk viszont: Belgiumból érkezett a Metheory formáció, Horvátországból a Puncke, Lengyelországból a Kumka Olik, Macedóniából pedig a Superhiks. Az utóbbi zenekar azért is különösen érdekes, mert a nevét az Olaszországban és a délszláv utódállamokban is hihetetlen népszerűségnek örvendő Alan Ford-képregények egyik antihőséről kölcsönözte.

Hétfő délután, mint oly sokakat, még bennünket is sátorállítás közben ért a magyar Ivan & the Parazol zenekar koncertje, vagyis az idei Sziget Fesztivál mínusz egyedik napjának nagyszínpados nyitóbulija. Hagyományos rockzene, amely a legnemesebb gyökerekből merít, olyan tolmácsolásban, ahogyan azt tehetséges mai magyar fiatalok a saját képükre formálják. S habár zenéjüket energiák feszítik szét, szükség esetén mégis tudnak megfelelően, méltóságteljesen visszafogottak is lenni. S ha már a Nagy-Szín-Pad „tehetségmutatóját” említettük, tegyük hozzá gyorsan azt is, hogy Ivánék a tavasszal a második helyen végeztek a megmérettetésben.

Az utánuk következő orosz Leningrad zenekar a Sziget visszajáró vendége, kellemes és szórakoztató, vidám és bohóckodó zenéjük ezúttal sem okozott csalódást. A brit The 1975 nevű formáció ellenben elmaradt a várakozásoktól, kicsit unalomba forduló, kissé a lerágott csontokból táplálkozó zenéjük annak ellenére sem tudott meggyőző lenni, hogy professzionális csomagolásban tálalták fel nekünk. Ám valóban különleges volt a debreceni Tankcsapda koncertje, amelyet mintegy bónuszként vállaltak el az idei, huszonöt éves és csak néhány állomásból álló jubileumi koncertsorozatuk mellett. Ehhez, no és persze az évfordulóhoz igazodva olyan számok is elhangzottak, amelyek csak ritkán kerülnek elő egy-egy „szokványos” Tankcsapda-koncerten, sőt rájuk egyáltalán nem jellemző módon, egyfajta meglepetésként, ezúttal még feldolgozást is játszottak. Ahhoz, hogy ez a buli valóban frenetikus legyen, hiány­zott még nagyjából öt-tízezer ember a nézőtérről. Ebben mérhető talán annak a hatása is, hogy a szervezők nagyon későn hirdették meg a mínusz egyedik napi programot.

A ma esti kínálat legnagyobb nemzetközi sztárja kétségtelenül a brit Placebo, de szerintünk érdemes benézni a Petőfi rádió és a VOLT Fesztivál közös színpadához, a Heaven Street Seven és Vad Fruttik koncertjére is.