Lendületes naturalizmus

A munkácsi vár. Történelmi helyszíneket is megörökít az alkotó (Fotó: MH)

Erfán Ferenc festő és iparművész a stílusát elsősorban a kárpátaljai festőiskola hagyományai és a naturalizmus, valamint az impresszionizmus nyomán alakította ki. Mind a figurális ábrázolás, mind a tájképfestészet terén otthonosan mozog. Iparművészként elsősorban üveg és textil megmunkálásával foglalkozik.

Ungváron született 1959-ben, nagyapja Boksay József, a kárpátaljai festészet első nagy alakja volt. A családi hagyományokat folytatva Erfán 1974-ben a messzi Kijevbe ment művészeti szakközépiskolába, aztán a lembergi iparművészeti főiskolán diplomázott 1984-ben, majd hazatért, hogy az öröklött és a megszerzett talentumokat otthon kamatoztassa.

Az őt ismerők művészi tehetsége mellett megemlítik nagy, a térséget átfogó ismeretanyagát, műveltségét, irodalmi, történelmi és művészetelméleti tudását is. Emellett ugyanakkora erővel jelenik meg integráló szerepe, közösségformáló tevékenysége is: egyfajta kulcsember ő a Kárpátalján, ahol sok nemzetiség él egymás mellett.

Alapító tagja volt 1990-ben a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészeti Révész Imre Társaságnak, 2009 óta pedig ő vezeti a nagyapjáról elnevezett ungvári szépművészeti múzeumot is. Ahol munkába menet találkozhat Boksay József bronzba öntött tekintetével, de a Kárpátaljai Képzőművészek Szövetségének másik alapítójával, Erdélyi Bélával is.

Nagyapjához hasonlóan egyébként őt is „lenyűgözi a természetnek a mérhetetlen mélysége és tisztasága, visszafogottsága”. Festészetében gyakran ábrázol impresszionista és posztimpresszionista stílusban szakrális, történelmi épületeket, népviseletet, érintetlen természetet. Ugyanúgy, ugyanabban a perspektívában, mint a nagyapja, csak színesebben, lendületesebben – és állítólag mindig össze tud állítani képeiből egy-egy tárlatot, ha felkérik rá. Nem hagyja ki a csoportos kiállításokat, és mindig ott van az általa kedvelt művésztelepeken is. De a fenséges hegyekben is, a történelmi várak, a magyar múlt romjainál, vagy leül Alsóhidegpatak, Erdőludas és Deskófalva kis szekercével faragott, gerendákból összerótt fatemplomai elé, esetleg a munkácsi Rákóczi-vár alá, ahol a girbegurba utcákban talán még régi kurucok árnyai is feltünedeznek az őszi ködök idején.

Erfán Ferenc beleszületett ebbe a számunkra már ismeretlen világba, ahol csak összefogással lehet megoldani a napi problémákat. Ahol az összefogás ereje közösséget is teremt, és meg is tart, amelyben központi szerepet kapott a múzeumigazgató festő-iparművész is.