Leheletfinom, burjánzó tollrajzok és trópusi fák

Olyan nagy elődök nyomdokaiba lépett a Vigadó mostani tárlatán főszerepet kapó műhely, mint az 1901-ben Körösfői-Kriesch Aladár által alapított Gödöllői Művésztelep. Körösfői-Kriesch tüdőbajára gyógyírt keresve kötött ki barátaival Gödöllőn, ahol a város vezetése, akárcsak most, a Gödöllői Iparművészeti Műhely (GIM) esetében, minden támogatást megadott, hogy az alkotók letelepedhessenek, és szabadon dolgozhassanak. Akárcsak akkoriban, most is a nagyon magas mesterségbeli tudás és a vallásos meggyőződés mellett a tudás továbbadása áll a középpontban. Körösfői-Kriesch, Toroczkay-Vigand Ede, Belmote Leó, Nagy Sándor, Róth Miksa és Remsey Jenő, valamint a hölgyek különös gondot fordítottak környezetükre: a műtermekre, a lakásbelsőkre és nem utolsósorban a kertekre. Erről a mostani tárlaton a látogatót az a hat korabeli fotográfia is meggyőzi, amelyen a Körösfői-Kriesch felesége, Újvárosi Ilka által létrehozott, gyermekekkel benépesített Illatos kert részleteiből is láthatunk, s amelynek fénykora 1920-ig, Körösfői-Kriesch haláláig tart.

A GIM 1997-ben kapott meg egy üres kertes házat a városvezetéstől abban az utcában, ahol az alapító és Remsey Jenő leszármazottjai most is laknak. Az előző lakó lomjainak eltakarítása és a talajcsere után 1998-ban földbe kerültek a csemeték, magok és palánták, mára pedig már kész a GIM által megálmodott kert. A kertben és a házban lehet tanulni és dolgozni, kiállításokat és kerti mulatságokat is tartanak – így volt ez Körösfői-Krieschék idejében vagy Stróbl Alajos Epreskertjében.

A GIM 2001-ben, centenáriumán útnak indította azt a kiállítássorozatot, amelynek most, a Vigadóban értünk el a tizenharmadik állomásához. Több mint háromszáz művész állított ki ezeken a tárlatokon Gödöllőn, de most a Vigadóba kimondottan tematikus műveket hoztak D. Udvari Ildikó művészettörténész és Katona Szabó Erzsébet, Ferenczy Noémi-díjas textilművész, a GIM vezetőjének válogatásában. A most kiállító huszonnyolc művész közül sajnos több már csak műveivel idézi fel azt a szellemiséget, amiben a GIM alkotásai születnek. Bódis Erzsébet akvarelljei és gyapjúszövései, Bohus Zoltán gyönyörű üvege, Remsey Flóra fémspirálokból kialakított képei és Szuppán Irén szőttesei magasra teszik a mércét.

Orosz István, aki a megelőző tizenkét kiállítás labirintusokat mutató plakátját is elkészítette, most két hasonló témájú anamorfózisával van jelen. Simonffy Márta pigmentfestékkel és grafittal festett, rajzolt, Katona Szabó Erzsébet pedig bőrből varrt össze nagy méretű munkát. Kelecsényi Csilla Pannon táját énekesmadarak népesítik be, Anti Szabó János leheletfinom és burjánzó tollrajzai mellé Kókay Krisztina hasonló technikával készült munkái illenek. Olajos György négy plexilemezre szitázott évszakja szépen rímel Bikácsy Daniela különleges akvarelltechnikával készített Nádasára és Lépcsőjére. Fekete György Szőlőskertek égi madara címmel 1903-ban készített porcelántányért applikált bele egy 1930-as keretbe, és nem mehetünk el szó nélkül a többi szép kárpit, Kun Éva, F. Orosz Sára kerámiái vagy Szőcs Miklós Tui trópusi fákból készített elképesztő munkái mellett sem. Ők huszonnyolcan valóban méltó megjelenítői a GIM két évtizedének, s talán Körösfői-Krieschék magasra tett mércéjének is megfelelnének.