Legerősebb várunk a földünk

A Hitel novemberi száma feltűnően gazdag és meglehetősen terjedelmes. Számos olyan írás található benne, amelyet a Retörki Parasztsors – Magyarsors című szeptemberi tanácskozásán olvastak fel, illetve mondtak el szerzőik. Nem mellesleg szólva ez az év egyik legizgalmasabb konferenciája volt, amelynek nagyon röviden a „népiség” állt a középpontjában. Ezen a széles tematikai spektrumon belül is kiemelt szerepet kapott akkor Dózsa György személye s az általa vezetett parasztfelkelés: az előadók árnyalták az eddig kialakult és meglehetősen sematikus Dózsa-képet.

Szerepel itt, a novemberi Hitelben azonban annak az előadásnak a szövege is, amelyet Nagy András grafikusművész tartott Dózsa képzőművészeti ábrázolásának fejlődéstörténetéről. A heroikus pózoktól fuldokló, de semmitmondó vagy éppen a művi mód puritán, de ugyancsak üres alkotások hosszú, napi politikával átszőtt sorozata után szerinte Kondor Béla jutott el a hiteles és adekvát Dózsa-ábrázolásokig, és ugyanez vonatkozik Szervátiusz Tibor Tüzes trónon című szobrára is.

A folyóiratban Lezsák Sándor, Hámori Péter, Domonkos László tollából olvashatunk direkt módon Dózsa Györggyel s az általa vezetett felkeléssel kapcsolatos írásokat. Hámori Péter például arra vállalkozik, hogy újraértelmezze Dózsa borzalmas kivégzésének bonyolult jel- és üzenetrendszerét. A lapban Bíró Friderika és Für Lajos Búcsú a parasztságtól című korszakos műve a magyar vidék lassú, de annál alapvetőbb átalakulását ábrázolja, ahol végképpen vége annak a kultúrának és szokásrendszernek, amelynek számos eleme még őrizte az ősi magyar jellemzőket. Nagyon szép írás Lezsák Leventéé, aki a ló és az ember, jelesül a magyarság sorsának összekapcsolódását igyekszik az olvasó elé tárni. Tanka Endre a mezőgazdasági üzemtörvényről szól. És mégsem hideg, mégsem hűvösen racionális ez az írás, mert a föld nemzeti önvédelméről van szó benne épp az üzemtörvénnyel összefüggésben. Szívünk legrejtettebb húrjai pendülnek meg, ha a mi földünkről van szó, épp annyira aktuális ma ez a téma, mint volt a pozsonyi csata idején, és aztán oly sokszor történelmünk folyamán. Ha nem aktuálisabb… Szorosan kötődik ehhez a kérdéskörhöz Papp Endre írása is, aki azt vizsgálja, miként jelenik meg a magyar falu képe Csoóri Sándor műveiben.

Mintha a Hitel épp azt ismerte volna fel, miközben körbenézett szétcsúszó, szétzilálódó világunkban, hogyan lehet a legerősebb várunk.