Kihűlt kohók között

Minden év novemberének első hetében a párizsi operaház melletti Drouant étteremben választja ki a rangos irodalmi elismerés, a Goncourt-díj nyertesét az a tíztagú testület, amelynek elnöke 2014 óta Bernard Pivot újságíró. Az év legjobb francia regényének járó kitüntetésről hagyományosan több körben szavaznak az előzőleg négy fősre szűkített listából, és a második legnagyobb presztízsű elismerés, a Renaud-díj odaítéléséről is ekkor döntenek.

Bár az 1903-ban alapított Goncourt-díj nemcsak óriási hazai olvasottságot (mintegy négyszázezres példányszámot), de általában nemzetközi hírnevet is hoz a szerzőnek, a zsűri nyúlt már mellé. Olyan, ma már klasszikusnak számító írók nem kapták meg az elismerést, mint Antoine de Saint-Exupéry, Louis-Férdinand Céline, Georges Simenon, Georges Perec, Milan Kundera vagy az időközben Nobel-díjassá lett Jean-Marie Gustave Le Clézio.

Idén a hivatalos beszámoló szerint a negyedik szavazás hozott eredményt, így Didier Decoin zsűritag szerdán háromnegyed egykor közölte az összegyűlt újságírókkal, hogy Nicolas Mathieu második kötete, az Actes Sud Kiadónál megjelent Leurs enfants après eux (Utánuk a gyermekeik) című regénye lett az év legjobb könyve. A fiktív kelet-franciaországi volt gyárvárosba, Heillange-ba helyezett cselekmény 1992–1998 között, kihagyásokkal négy nyáron át követi nyomon a tizennégy éves Anthony és unokatestvére, valamint két lány életét: bemutatva a Vogézek erdős-tavas vidéke és a kihűlt nagyolvasztó kemencék között kialakuló első szerelmeket, a kamaszok kitörési vágyát és kilátástalanságát, a fiatalság illúzióvesztését. Virginie Despentes zsűritag az eredményhirdetés után úgy fogalmazott a Le Figaro tudósítása szerint, hogy Mathieu társadalmi krónikája egy eltűnőfélben lévő Franciaország ábrázolása, és „nagyon hasonlít Zolára”. Mathieu a lapnak elmondta: „beleszédült” a hírbe, és ez egy új élet kezdetét jelenti, még akkor is, ha a munkáját nem is azért végzi, hogy díjakat nyerjen, hanem magáért az írásért.
A nyertesen kívül szavazatokat kapott még David Diop műve, a Frère d’âme (Lelki társ) című, az első világháborúban játszódó kötet, valamint Thomas B. Reverdy London-regénye, a hetvenes évek munkássztrájkjait, illetve Margaret Thatcher hatalomra kerülését Shakespeare III. Richárdjával párhuzamba hozó L’hiver du mécontentement (Rosszkedvünk tele) kapott szavazatokat. A Renaudot-díjjal Valérie Manteau Le Sillon (A barázda) című alkotását tüntették ki, illetve külön elismerésben részesítették a Femina-díjat már elnyerő Philippe Lançont, a Charlie Hebdo elleni 2015-ös terrortámadás egyik túlélőjét, a Le Lambeau (A foszlány) című munkájáért.