Kiadták Fáy Ferenc költeményeit

Ez a minősítés azonban elfedi azt a tényt, hogy az egyetemes magyar költészet legkiválóbbjai közé sorolható alkotóról van szó, aki száműzetésbe kényszerülve a magyar irodalom fősodrán kívül maradt, s akinek jelentőségét legjobban Határ Győző világítja meg a torontói kiadás előszavában: „Ha belekapok, magához bilincsel. Szemeim futnak a sorokon s minden egyes strófánál csak ez jut az eszembe: gyönyörű-gyönyörű versek […] csak az arra-kiszemeltek maradnak meg, az igazán-költők; az annak-születettek avagy azzá-lettek: a felkent poéták, e ritka-kevesek közé tartozik ő is…”

A Fáy család, s annak péceli ága is sok kiváló embert adott hazánknak. Fáy Ferenc világlátását a családi hagyományok és a péceli környezet alapozta és formálta. A péceli elemi iskola után a budapesti, majd az aszódi evangélikus gimnáziumokba járt, végül a bonyhádi evangélikus főgimnáziumban érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzése után kiképzőtiszt lett, majd a frontszolgálat és a franciaországi hadifogolytábor következett. Hazatérése után mindvégig gyanakvással kísérte őt a kialakulóban lévő új rezsim. Házassága révén kapcsolatba került egy későbbi pártvezető családjával, s ez a család mindent megtett elválasztásukért. Az Államvédelmi Hatóság figyelmének fókuszába került, s többszöri vizsgálat és internálás után ezért kényszerült emigrációba. Olaszországban nősült meg másodszor, feleségétől, a német Mitschke Teréztől öt gyermeke született, majd 1951-től Kanadában élt, sokáig nagy szegénységben, a munkanélküliség után volt dohánytörő, favágó, végül egy torontói iskolaszék alkalmazottja.

Az emigráns irodalmi körök hamar fölfedezték költői tehetségét, sorra jelentek meg verseskötetei: Jeremiás siralmai (1956); Az írást egyszer megtalálják (1959); Törlesztő ének (1963); Magamsirató (1967); Áradás (1972); Kövületek (1977) és végül 1981-ben, halála évében Összegyűjtött versei című munkája, amelynek második kiadása most jelent meg. A hazai viszonyok enyhültével itthon is közölték írásait a Vigíliában és néhány más sajtóorgánumban, illetve a Hazátlanul című antológiában, de 1973-ban Sík Sándor-díjban is részesült.

A mostani kiadvány Pécel város támogatásával a Széphalom Könyvműhelynél jelent meg, Heltai Miklós szerkesztésében. Mindenben egyezik az eredeti, 1981-es torontói gyűjteménnyel, csupán Szakolczay Lajos tanulmányával, továbbá a szerkesztő, valamint Pécel polgármesterének utószavával bővült. Ahogy Heltai írja a kötet utószavában: „Fáy Ferenc költő. Költő, aki felindulásában világgá kiáltja: nagyon fáj, nagyon szép, nagyon hiányzik, odatartozom mindörökké. Olvasom, olvassuk, és már nekem is fáj, neked is, nekünk is szép, nekünk is hiányzik, mi is odatartozunk, mind együvé tartozunk: parasztok, vonathoz siető irodisták, tanárok, munkába tört gépkezelők, gyönyörűket írók Pesten és Torontóban, megalázottak, megnyomorítottak, halálba hurcoltak, önfeledten hintázók és snapszlizók, mind, mind. A mi édesanyánkról, édesapánkról, nagyanyánkról, a mi béna kisfiunkról, szavunkat nem értő feleségünkről, gyermekeinkről, a mi szülőfalunk iránti örök szerelmünkről, a mi megcsonkított, kifosztott, cserbenhagyott hazánkról, a mi kincseinkről, Aranyunkról, Petőfinkről, Aradunkról szól immár az ének.”