Két színész tizenhat szerepben

Az előadás nagy sikerrel futott a West Enden évekig, turnéztak is vele szerte Angliában, legutóbb 2016–2017-ben volt látható Londonban. A Centrál Színház múlt hétvégén tartott első bemutatója az új évadban most ezt a különleges darabot hozta el hazánkba: Ujj Mészáros Károly (a Liza, a rókatündér rendezője) rendezésében, Baráthy György dramaturg remekbeszabott, Szenczi Miklós már-már szállóigévé vált mondatait is felhasználó fordításában. Baráthy dramaturgi munkája is dicsérendő, Balsai Móni és Schmied Zoltán számára tizenhatra szűkítette le az eljátszandó karakterek számát, úgy, hogy a történeten nem esett csorba. Hiszen egy-egy narrátori mondatot beillesztve a főbb események közti, nem feltétlenül fontos epizódokat is sikerült tömören, érthetően összefoglalnia.

Az ilyen típusú kamaradarabok persze elsősorban a színészeken múlnak, a két művészen áll vagy bukik minden. Balsai Móni és Schmied Zoltán a nézők nagy szerencséjére állják a sarat, így a Büszkeség és balítélet kétszereplős változata nemcsak zseniális előadás lesz, színészmesterség-mesterkurzusnak is beillik. Balsai és Schmied ugyanis egy-két apró kelléket, ruhát (kabát, kesztyű, sétabot, bonbonosdobozka) leszámítva csak finom gesztusokkal, hangszínük változtatásával vagy például más testtartást felvéve érzékeltetik, melyik karakterüket alakítják éppen. Az előadásban külön vicces pillanatokat teremt, amikor a két színész nemet is cserél a szereppel együtt: Balsai Móni Mr. Bingley-t, a fiatal, naiv nemest, Schmied Zoltán pedig a legidősebb Bennet-lányt, Jane-t, illetve a dúsgazdag özvegyet, Lady Catherine de Burgh-öt játssza. Bár a színpadi nemcsere sokszor az a fajta humorforrás, amelyen könnyű elcsúszni vagy túlzásokba esni, a két színész Ujj Mészáros Károly útmutatásának köszönhetően is megtalálta az arany középutat. Schmied nőként nem visel szoknyát, se Balsai nadrágot férfiként, és nem karikírozzák túl a figurákat, ezért nem válnak nevetségessé. Mindemellett azért is jár a kalapemelés mindkettejüknek, hiszen elképesztő energiával és hihetetlen szövegmondási, valamint memorizálási képességekről tanúságot téve dolgozzák, beszélik, táncolják, bohóckodják végig az előadást, egy pillanatra sem elfeledkezve arról, éppen melyik karaktert alakítják, és az illetőnek milyen motivációi, vágyai, céljai, jelleme van. Jutalomjáték ez a javából.

Persze ahhoz, hogy az előadás is kiemelkedő élmény legyen, nem elég a színészek fantasztikus teljesítménye, a 19. század eleji angol hangulat megteremtéséhez nagyban hozzájárul Ujj Mészáros kitűnő zeneválasztása, valamint a Varga Vince mozgóképtervező és Fekete Anna díszlettervező által kitalált, a különböző helyszíneket jelölő vetítések, díszletfalak. Ujj Mészáros Károlynak a társalgási darabot sikerült úgy megöltenie mozgással, hogy a sok beszéd nem válik unalmassá, az előadás jó ritmusváltásokkal folyik, a megfelelő pillanatokban van sötét és csend vagy nevetés, taps és fényáradat. E sodró lendületnek köszönhetően mire feleszmélünk már véget is ért Lizzie és Mr. Darcy kalandosan bonyolult szerelmi története, a vastaps pedig megérdemelten jár a színészeknek. w



Jane Austen–Joannah Tincey: Büszkeség & Balítélet két színészre (Centrál Színház)

R.: Ujj Mészáros Károly

Fordította: Baráthy György