Képek levegőből és fényből

A Balaton ábránd és költészet, ahogy Eötvös Károly fogalmaz: Gerzson Pál festőművész (1931-2008) valószínűleg jól tudta ezt, amikor szigligeti házának építéséről meghozta a döntést képzőművész feleségével a hatvanas években. Ekkor már mintegy tíz éve volt a pályán: az országban ide-oda helyezett állatorvos fiaként Nagykárolytól Ungváron át Kőszegig járt iskolákba, majd kétségbevonhatatlan tehetségének köszönhetően érettségi után azonnal felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei ekkoriban „találtak rá” a szocreálra, de ő, miközben Kmetty Györgytől, Hincz Gyulától és Domanovszky Endrétől tanulta a szakmát, útkeresésével, a határok állandó átlépésével a kezdetektől a renitensek közé tartozott. Amellett, hogy 1960 és 1974 között az Iparművészeti Főiskola alakrajztanára volt, majd ezután 1996-ig a Képzőn is vezető pozíciókban oktatott, ha tehette, a pesti nyüzsgés helyett a természet közelségét és Szigligetet választotta.

Amit alátámaszt a műveiből július végéig látható kiállítás is a Pesti Vigadóban: a Feledy Balázs kurátor által most kiválogatott képek jó részén a Balatonnal, Szigligettel találkozhatunk. De ott van az e tájra jellemző szépség és időtlen nyugalom a többi Gerzson-képen is.

Az 1954-től kiállító ifjú festőművészt már a pályája elején a levegő és a fény ábrázolása foglalkoztatta, majd a hetvenes évekre jórészt már kialakult egyéni, se nem figurális, se nem igazán absztrakt stílusa, a kifejező alakzatok felvonultatásával megszülető „tájképei”. Köztük sok nagyméretű vászon is, amelyek nem igazán érvényesülhettek eddig a szűkre szabott kiállítóterekben. Itt, a Vigadó hatodik emeletén viszont bőven van tér az olyan festménynek is, mint a központban elhelyezett, három táblára festett Szél és napsütés, a mellette lévő Madarak I. és II. vagy a Magyar táj. A 2002-ben festett, monumentálisan ható Balaton egy festőállványra került, de itt van a tizenhárom darabból álló, 1988-1989-ben született Szigliget csodái sorozat is. Látható a kilenc részben, 1990 és 1991 között megfestett Fecskék is, meg persze rengeteg kisebb akvarell és olajvázlat. Sok olyan munkát bemutatnak, amely még soha nem volt kiállítva, bár a tárlat mindenképpen a hetvenes és a nyolcvanas évek főműveinek bemutatására helyezi a hangsúlyt. És bár ezt maradéktalanul teljesíti is, talán az egyetlen önarckép mellett megmutathattak volna néhányat Gerzson művészbarátairól készített remek portréiból, no és hatalmas grafikai munkásságából is. Mindezek mellett a fél évszázadon át nagy szorgalommal dolgozó művész készített még nagyméretű freskókat, pannókat, üvegablakokat, tűzzománcot, kárpitokat, gobelineket és faintarziákat is. Talán majd egyszer ezekből is kapunk ízelítőt.