Képek a rettenetes novemberi napokról

Fiedler Péter, az alkotó unokaöccse adta kölcsön a most bemutatott műveket (Fotó: MTI - Szigetváry Zsolt)

Az 1956-os forradalmat üdvözölte az egész világ, de mindenhol akadtak olyan elkötelezett kommunisták, akik hitet tettek Moszkva és a katonai beavatkozás mellett. A véres események talán a legnagyobb meghasonlást a francia baloldali értelmiségben, a párizsi művészvilágban okozták. Albert Camus, Jean-Paul Sartre vagy Simone de Beauvoir kilépett a Francia Kommunista Pártból, ugyanakkor Louis Aragon és köre az orosz hadsereg fellépésének jogosságát hangsúlyozta.

E kettősség a Nemzeti Múzeumban november közepéig látható, Rejt/Jel/Képek ’56 című tárlaton is megjelenik a „fekete teremben”, a forradalom leverői mellett kiállók bemutatásával. Most azonban, mint arról lapunk már hírt adott, a felkelés bukásának hatására készült komor festményekkel bővült a tárlat: Fiedler Ferenc, a Franciaországban világhírűvé vált művész képeivel.

Az absztrakt expresszionista stílusban alkotó, Párizsban a legjelesebb kollégákkal – Chagall-lal, Miróval – együtt kiállító, velük barátságot ápoló Fiedler Ferenc – mint azt unokaöccsétől, Fiedler Pétertől megtudtuk – a rádióból, többször Márai Sándor társaságában egy kávéházban ülve követte az eseményeket. Az 1948-ban egy ösztöndíj után – Hantai Simonnal, Reigl Judittal együtt – Párizst választó és így magyar állampolgárságát elvesztő, majd világhírűvé váló festőművész esténként mindennap telefonon is felhívta Nyíregyházán élő, idős szüleit. Így Fiedlertől tudták meg Párizsban, hogy Záhonynál az orosz harckocsik átlépték a határt, és megindultak Budapest ellen. Az egész életében mélyen vallásos Fiedler sosem politizált, és mindig büszke volt magyarságára. A remény megsemmisülése, a forradalom novemberi leverése szülte azokat a jellegzetesen „fiedleres” alkotásokat is, amelyeket most az unokaöccse kölcsönzött Nemzeti Mú­zeum tárlatára. Csak a felület lett sokkal törtebb, zaklatottabb, és természetesen a színek komorultak el látványosan. Fiedler maga hívta fel unokaöccse figyelmét ezekre a képekre annak egy párizsi látogatása során. Fiedler Péter azt is elmondta, hogy nagybátyját az időskora mellett valami félelem is visszatartotta attól, hogy visszaállítassa magyar állampolgárságát és a rendszerváltás után Magyarországra látogasson. Befelé forduló, az alkotásnak élő alkat volt, magyarországi rokonai által látogatottan, de mégis egyedül halt meg Párizsban 2001-ben. Életműve sokáig szinte ismeretlen volt itthon, csak az utóbbi években került ismét fókuszba, több kiállítást is rendeztek alkotásaiból.