Kastélytervezési megbízás cserébe a kilőtt fogért

Pozsonyi evangélikus gyógyszerész volt a Kégl család, Kégl Mihály az érdemeiért 1623-ban nemességet is kapott II. Ferdinándtól. Amit aztán már a Székesfehérvár melletti Csalapusztán kastélyt építtető Györgynek (1822–1895) I. Ferenc József erősített meg, így felvehette e birtokából adódó Csalai előnevet is. A 18. századtól a Dunántúlon földbérletekkel rendelkező család talán legtehetségesebb sarja már 1847-től mintagazdaságokat alakított ki, és úgy döntött, letelepszik ezen a vidéken. A Velencei-hegységtől a Császár-vízre lefutó lejtős domboldalt, mintegy negyven hold földet vásárolt Nádasdy Júlia grófnőtől, akinek a családja már a 17. századtól birtokos volt itt.

A jól jövedelmező mintagazdaságokból tellett arra is Kégl Györgynek, hogy a csákvári körzet országgyűlési képviselőjeként százezer forintos adományára alapozva, kórházat építtessen Székesfehérváron (ahol utcát neveztek el róla, és a kórházat sem véletlenül nevezték el Szent Györgyről).

A kora uralkodó elitjéhez tartozó képviselőnek reprezentációs célokból is szüksége volt egy kastélyra Csalapusztán, végül egy vadászbaleset következményeként Hauszmann Alajos, a neves építőművész tervezhette meg neki.

Történt ugyanis, hogy Kégl egy vadászaton a véletlen folytán kilőtte a neves építész metszőfogát, akit kárpótlásul előbb megbízott a felesége nevére kerülő, az Andrássy út 70. szám alatt álló bérpalota tervezésével, majd a csalapusztai munkákkal is.

Hauszmann naplója szerint Kégl Györgyné ugyan erőteljesen próbálta befolyásolni a tervezésnél, de ő nem hagyta magát, ezért is születhetett meg 1876 és 1878 között a ma is álló, szép, neoreneszánsz épület. A Császár-vízre alapozva halastó terült el a közelében, a korban divatos fákkal és bokrokkal teleültetett parkban a márvány szökőkút és kápolna mellett kapuőrház, istállók és gazdasági épületek is álltak. Ezek közül az őrház és a szökőkút kövei vannak csak meg, a többit elmosta az idő, eltűntek a park faritkaságaival együtt.

A főhomlokzat meghatározó eleme a kastély bal oldalán álló, négyemeletes torony, az összetett alaprajzot elöl és hátul két-két kiugrás, azaz rizalit teszi változatossá.

Az elsők négy oszlopon álló erkélyt fognak közre, a hátsók pedig a főbejáratot. Belépve az előcsarnok után rögtön a nagyszalonba jutunk, jobbra volt az ebédlő, a dohányzó és a ház urának szobája, a balszárnyban a felesége, három lánya és a nevelőnők kaptak helyet. Az emeleten, a szalon felett táncterem volt, ide került a két kisebb szalon és a biliárdterem mellé a vendégszobák is. A pincében volt a konyha, a raktárak és a személyzet szállása.

A kellemes melegről központi fűtés gondoskodott, de meg volt oldva a fürdők és mellékhelyiségek csatornázása is.

A Kéglek 1945-ig birtokolták az épületet, majd az oroszok a kifosztás után hadikórházat rendeztek be itt. Ezután mezőgazdasági célokra, iskolának használták, állapota jelentősen romlott, s a befektető megérkezéséig siralmas állapotok uralkodtak itt.

Hogy aztán a svájci tulajdonos által évtizede megígért kaszinó, étterem és fürdő mikor fog megépülni, azt nem lehet tudni. De legalább nem ázik folyamatosan a szép – de hivatalosan nem látogatható – épület, mert a tetejét újraalkották.