Jutalomjáték egy örök epizodistának

Lucky a kelő nappal együtt ébred, mindjárt az első dolga rágyújtani, aztán jönnek az évtizedek óta végzett tornagyakorlatok. Egykor pedig megúszta még azt is, hogy egy kamikaze a Fülöp-szigeteknél megcélozta a hajóját.

Erős, sokkoló a kezdet, amit megelőz egy sivatagi napfelkelte, ahol a kaktuszok és a távoli kutyaugatás között egy méretes teknős tart valahová. Természetesen ennek a teknősnek is szerepe lesz a filmben. A hüllő százéves, és Howard tulajdona, akinek már két feleségét is túlélte, amikor egyszer csak megszökött gazdájától. Howardot, a film végéig a teknősét kutató idős férfit a neves rendező, Dawid Lynch alakítja. Nem rokona, csak jó barátja a Lucky rendezőjének, John Carrol Lynchnek, akit már vagy ötven filmben láthattunk. Epizodistaként legelőször a Cohen testvérek Fargójában tűnt fel, az áldott állapotban lévő rendőrnő (Frances McDormand) férjeként, majd dolgozott olyan alkotókkal, mint Clint Eastwood, Martin Scorsese, David Fincher, John Lee Hancock és Mark Ruffalo.

A főszereplőt, Harry Dean Stantont is rengeteg filmből ismerhetjük. Ő minden idők egyik legtöbbet foglalkoztatott karakterszínésze. A teljesség igénye nélkül ott volt a Kelly hőseiben, A keresztapa második részében, de emlékezeteset alakított A nyolcadik utas: a Halálban az elátkozott Brett szerepében. Wim Wenders őt választotta az 1984-es Párizs, Texas főszerepére, David Lynchcsel pedig először az 1990-es Veszett a világban dolgozott.

Azóta huszonhét év telt el, így most két öregembert látunk a kocsmapultnál üldögélni esténként. Ott a sivatag szélén délelőtt a szendvicsbárba, este pedig a kocsmába mennek az idős emberek – ahol fiatalt nem nagyon lehet látni, a törzsközönség jóval túl van már az ötödik ikszen. Miről is szólhatna a beszélgetés, mint a régi időkről és a napi problémákról, vagy az elmúlásról, ami az egyedüllét és a magány közé éles választóvonalat húzó Luckyt azután érinti meg igazán, hogy egyszer csak minden előzmény nélkül elesik otthon? A mixer beállítatlanul, a tizenkettő nulla-nullán villogó órájára néz éppen, amikor megtörténik a baj. Az orvos minderre csak annyit tud mondani, hogy öreg már, és csak még öregebb lesz. Ha eddig nem is, ezután egyre többet gondol a végre, és ugyan eddig sem fogta igazán vissza magát, a film hátralévő jeleneteiben talán még sarkosabban fogalmaz. Közben egy pillanatra sem áll le a cigarettával, és csak Bloody Maryt iszik.

Lassan csordogáló, szerethető nyolcvan-nyolc percet kap a néző. A Lucky igazi jutalomjáték egy örök epizodistának, és egy kezdő rendezőnek.

Lucky
amerikai dráma, 2017
rendezte: John Carrol Lynch
7/10