Kultúra
Jubileumi kiállítás a dadaizmusról
Képzőművészeti doktorok és doktorjelöltek tisztelgő és újraértelmezései – kockakő mint népfegyver és a tojássütés művészete
Kicsiny Balázs Megalkuvó forradalmára önmagáról készít szelfiket – pizsamában (Fotó: Varga Imre)
DLADLA 100 címmel látható a hajdani Műcsarnok tereiben az a tárlat, amely a száz éve útjára indult dadaizmus jegyében áll. (A tárlat címe játék a dada és a DLA szavak összevonásával, a DLA a tudományos doktori fokozattal egyenértékű cím, az akkreditált képzőművészeti szakterületeken végzett magas szintű, önálló művészeti alkotómunka és kutatómunka eredményeinek elismerése – a szerk.)
Úgy tűnik, mára a DLA cím birtokosainak sem idegen a dada látásmódja – hiszen mit is mondhatna az utca embere arra, ha valaki David Attenborough nyomdokain, Jivens O. Breewenses álnéven Betondzsungel Ösvényein címmel megmosolyogtató sorozatot forgat a városban vagy Hugo Ball Menekülés az időből című teljesen értelmetlen szövegéből ad elő a kamera előtt? A két kurátor, Szegedy-Maszák Zoltán és három társa a dadaista szabadversek nyomán építette meg az Instant Phono-Visual Poetrizator (Pseudo-Chaotic Dadamaton) prototípusát, amely egy klasszikus SOKOL rádión szóló Kossuth adót vevő mikrofonból és egy beszédfelismerő szoftverből áll. Ez pedig két monitoron megjelenítve az elhangzó szavakat, egyfajta képverset hoz létre, olyasmit, mint egykoron a svájci dadaisták. A másik kurátor, Kicsiny Balázs is komolyan a dada hatása alá került, ami egy sajátos szobor, a Megalkuvó forradalmár elkészítésére késztette: egy pizsamába öltöztetett furnérfigurát látunk, feje helyén egy narancs színű útjelző bójával, amint a klasszikus fanyelű, de mégis annak végén benzinmotorral is ellátott kaszával dolgozik. Úgy, hogy egy a nyélre rögzített mobiltelefonnal folyamatosan szelfiket készít önmagáról.
Ezek után már meg sem tudunk lepődni nagyon, mikor a patinás intézmény árnyékszékén Koller Margit Lichthof Symphony No.17 című helyspecifikus hanginstallációjába botlunk, pontosabban többek között egy sülő tükörtojás sercegését halljuk meglehetős hangerővel. De még mielőtt pánikszerűen elmenekülnénk – mint ahogyan a Cabaret Voltaire-t is nyilván sokan elhagyták, amikor Tzara, Arp vagy éppen Ball szavalni vagy „zenélni” kezdett –, nézzük meg mondjuk Bögös Lóránd Körön belül című videodokumetációját, aki évekig készítette absztrakt szobrait, majd pedig egy szép napon összezúzta az életművet.
Aztán ásott egy kör alakú gödröt, belehányta az egészet és leöntötte betonnal, majd az egész fölé felfüggesztett egy kamerát, és lement biciklizni egyet az életművén.
Ha már itt tartunk, Szilágyi Kornél és Vándor Csaba installációja és videója is érdemes a figyelemre: a Kockakő a nép fegyvere – Elnyomásteszt című ötlet arról szól, hogy három sokat látott város, Prága, Varsó és Budapest kockaköveit tesztelték egy műegyetemi présgépen. Most a végeredmény, a szilánkokra szakadt kockakövek láthatók és persze az akció videója. Ami azt illeti, a magyar útburkoló anyag állt a legtovább ellen az óriási nyomásnak.