Kultúra
Jókedv Kávézó és obszcén úthenger
A szentendrei MűvészetMalom Levitáció című tárlatán Bukta Imre, feLugossy László, valamint Szirtes János installációi láthatók

Az idei tavasz egyik fontos kiállítása a Ferenczy Múzeumi Centrum vezetője által összeállított, tisztán installációkból álló tárlat, amely három olyan „nagyágyút” vonultat fel, aki indulásakor, de még azután is sok időt töltött Szentendrén, talán már az ottani művészeti hagyomány része is lett. Művészi útkeresésük is gyakorta találkozott, de így hárman még nem állítottak ki installációkat soha. Bukta Imre, feLugossy László és Szirtes János szentendrei éveikre emlékezve, azokat és magát a várost is kicsit felülről szemlélve, „levitálva” jöttek most vissza, mint ahogyan a MűvészetMalomban rendezett kiállítás plakátján is látjuk őket.
Kiteljesedett életpálya, jelentős művészi teljesítmény áll már mögöttük különféle műfajokban. Bukta Imre mezőszemerei remeteségében a „mezőgazdasági” művészet megalapítója lett, s a vidéki életformát és tárgyi környezetet is használja alkotásaihoz. Az A. E. Bizottság zenekarból is ismert feLugossy László 1997 óta Sárospatakon él és dolgozik. Az akcióival hírnevet szerző Szirtes János maradt meg talán csak igazi fővárosi művésznek. Viszont az is tudható, hogy a mezőszemerei művésztelep biztos találkozási pont hármójuk között. A régi összhang nem veszett el, ez tetten érhető a mostani tárlaton is.
A Levitáció feLugossy László tereivel indul. Mindjárt a bejáratnál ott „lebeg” a művész által kissé átalakítva egy szovjet gyártmányú Il–22-es utasszállító orra, majd az Országos Koponyaelhárítási Központon keresztül az alkotó kedvenc tartózkodási helyére, egy kávéházba jutunk. A Jókedv Kávézóban a falba épített automatából ingyenesen hozzájuthat a látogató a különféle kávéitalokhoz, hogy aztán kerek asztaloknál, a „fekete levest” szürcsölgetve az árlapon és a falakon feLugossy sajátos gondolatait, haiku jellegű írásait olvasgathassa, vagy az Ájulás Tv 17 perces, zenés adását nézhesse. A „Múlt-folyosón” más tárgyak mellett egy értekezlet után összegyűjtött feketéspoharakkal is találkozhatunk. Az alkotó „kinőtt” dioptriájú olvasószemüvegeit a Pekingi Ősz Olvasókör hasznosítja, és olyan magvas gondolatokkal szembesülhet velünk együtt, mint hogy „A hullazsákban már semmi sem számít”, vagy hogy „Nincsenek szabálytalan körök”.
Bukta Imre szokása szerint a mély vízbe dob minket egy vidéki nyugdíjas-találkozóval, amellyel őt tisztelték meg Mezőszemerén. Ezt az „Imi 65” feliratból is tudhatjuk, amit két gumiabroncsból kialakított csipkés falusi virágtartóban helyeztek el. A hosszú asztalon a csirkepörkölt-vacsora és italok maradványai mellett két viasznénike nézegeti tableten Bukta fényképeit, mialatt Szurcsik Erika nyugdíjashimnusza szól halkan a háttérben. Aztán egy karzatról a beszakadt tetőn át egy vidéki ház konyhájába láthatunk be, ahol tálakban fogják fel a beázást, miközben egy gyerkőc nyomja az okostelefonján az autóversenyzős játékot. Ezután egy levitáló gyümölcsösön át juthatunk el Bukta börtöncellájáig, ahol ránk csukódik az ajtó, és megláthatjuk a smasszer kémlelő szemeit is.
Szirtes János az átvezetést saját tereibe egy igazán személyes alkotással oldotta meg. Három gyermekének kinőtt ruháit erősítette rudakra, amelyekkel teljesen betöltötte a szobát, majd ezekkel mint zászlókkal mutatott be egy tévén mozdulatsorokat. A következő térben egy nagy kupac üvegőrlemény reagál fényhatásokkal a jelenlétünkre, majd két keresztbe tett, rezgő karácsonyfa következik egy lebegő perzsaszőnyeg felett. A fákról a tervek szerint a tárlat végére, június 11-re az összes tüske a szőnyegre kerül majd. Ugyancsak folyamatosan alakul, változik Szirtes legnagyobb installációja, ahol az utóbbi tíz hónap akcióit láthatjuk húsz laptévén a három falon. A negyedik, egész falat betöltő monitoron lévő film fokozatosan „kinyomja”, kioltja ezeket, hogy a tárlat végére újak készüljenek a helyükre. Szirtes utolsó, Mezőszemerén készült videója egy obszcén ábrákkal telefirkált úthenger gondos megtisztítása, ez már csak felnőtteknek ajánlott, le is került egy alagsori részbe, hogy ne árthasson az ifjúság lelki fejlődésének.
