Játéktörténeten keresztül a valóság

Játék a városban címmel nyílt új állandó tárlat az Óbudai Múzeumban, közvetlenül a várostörténeti kiállítás fölött, az intézmény felújított épületében. Mint azt Felbermann Judit, a múzeum szakmai igazgatóhelyettese lapunknak elmondta, a két kiállítótér közelsége azért is jelentős, mert a város története és a játékok valós világot leképező miniatürizált univerzuma párhuzamba állítható. A múzeum 1975 óta gyűjti a játékokat, 2008-ig létezett egy szoba, amelyben megtekinthetők voltak, onnan viszont raktárba kerültek. Most azonban újra az állandó gyűjtemény részeként szerepel az ezerkétszáz tárgy, s ez azért is szerencse, mert a fővárosban eddig nem volt állandó játéktörténeti gyűjtemény.

Felbermann Judit hangsúlyozta, tematikájában a tárlat szakít a hagyományokkal, nem különíti el a fiú- és a lányjátékokat, helyette a város témakörében mutatja be az egyes típusokat: babákat, logikai és fejlesztő játékokat, építőkockákat, autókat, mesekönyveket és társasjátékokat. A kiállítás legrégebbi játéka a 19. századból való, a tárgyak zöme a harmincas és a nyolcvanas évek között született. A létrehozók törekedtek arra, hogy interaktív installációkkal színesítsék a teret, így számos játékot a látogatók is kipróbálhatnak majd.

A kiállításon láthatók elektromos vasutak, zsírkőből készült építőkockák, fa és műanyag építőjátékok. Ennél is érdekesebb, ahogy a babaházak és bútoraik miniatűr valóságként leképezték a lakáskultúra változásait. Megtekinthetők régi puzzle-ok is, amelyek még nem az általunk megszokott alakúak voltak. Társasjáté-kok és labirintusjátékok már az ősi civilizációkban is léteztek, az élet útjának keresését szimbolizálták, ezeknek külön szekciójuk van a kiállítótérben. Az egyes játékcsoportok mellé Szabó T. Anna írt verseket, mondókákat a gyerekek számára. A tárlat nem mellesleg a gyerekirodalom megszületésére is reflektál: 1888-ban Benedek Elek a parlamentben kérte a gyerekeknek szóló művek támogatását, ezután Singer és Wolfner karolta fel a gyerekkönyvek kiadásának ügyét. Sebők Zsigmond híres Mackó Úrja is így kerülhetett a legkisebbek kezébe, ezekből és más régi mesekönyvekből is jó pár megtekinthető a tárlaton.

A kiállítás egyébként nem csak a gyerekeket célozza meg, Felbermann Judit úgy fogalmazott, elsősorban felnőttekre és családokra számítanak, ezért is fontos számukra, hogy a játékok elsődleges funkciói mellett a gyártási folyamatokat, a társadalmi tartalmakat és a pedagógiai célokat is bemutassák. „A tárgyakon túlmutat a témaválasztás” – tette hozzá. Céljuk volt az is, hogy a felnőtt látogatóktól emlékeket gyűjtsenek, a tervek szerint személyes történeteket és képeket lehet majd megosztani a múzeum honlapján. Lesznek azért gyerekeknek szóló installációk is, a kiállítótér végében a játszótereké és a játékboltoké a főszerep. Ide kerül például egy bicikli, amelyet hajtva a régi játszóterek hangulata idéződik fel. A tárlaton egyébként az is kiderül, hogy Budapesten a gyerekek sokáig az utcákon és tereken játszottak veszélyes körülmények között, és csupán az 1910-es években kezdődött el a főváros első három játszóterének kialakítása. A tárlathoz múzeumpedagógiai tér is kapcsolódik, itt gyerekfoglalkozásokat tartanak majd. A nyáron tábort is szerveznek alsósok számára, ahol a gyerekek újrahasznosítható anyagokból készíthetnek játékokat. Felbermann Judit azt is elárulta, hogy a kiállítás három szervezet támogatásának köszönhetően jöhetett létre: Óbuda-Békásmegyer önkormányzata ötvenötmillió forinttal, az Emberi Erőforrások Minisztériumának programja harmincegymillióval, a Szerencsejáték Szerviz Nonprofit Kft. pedig ötmillió forinttal járult hozzá a tárlat megvalósításához.