Invenciók vajdasági népdalokra

Legutóbbi lemezén vajdasági népdalokat dolgoz fel, rendkívül sajátosan és invenciózusan. Eleve bajban vagyunk mi, itteni zenebará­tok, hiszen ki tudja, miért, kevés vajdasági népdalt ismerünk – ellentétben az erdélyi muzsikával.

Mezei Szilárd legújabb és dupla lemeze, mely a Túl a Tiszán Innen Ensemble nevű együttesével készült, ilyen értelemben is fontos újdonságokkal szolgál. Másrészt pedig igazán egyediek a feldolgozásai. Kis túlzással élve: ahány dalhoz nyúl, annyiféle eszközt és módszert használ. Van, hogy az adott népdal csak keretet ad a kompozíciónak. A szám elején eljátssza a zenekar, aztán boncolgatni kezdi, variálgatja mint afféle főtémát, majd az egész átúszik a dzsessz világába: izgalmas, a teljesen szabad játék határmezsgyéjén járó improvizációk következnek, aztán egyszer csak hirtelen visszahozza a zenekar a főtémát, de le is zárja vele a szerzeményt. Másutt viszont folyamatosan megmarad az együttes az eredeti dalnál, ismételgeti legjellegzetesebb részleteit, és ez ad hátteret az ötletes improvizációknak.

Ehhez jönnek még azok az igencsak változatos hangszerelési lehetőségek, amelyeket a lemezen szereplő tízfős zenekar, azaz a tízféle hangszer nyújt. Ki is használja ezeket Mezei Szilárd, sokszor úgy szólnak bizonyos részletek, mintha tipikusan kortárs kompozíciót, mondjuk egy késői Penderecki-darabot hallana az ember. Mellesleg amennyire a folk, illetve a dzsessz képezi e lemez lényegét, annyira fontosak és meghatározóak benne a kortárs zene elemei és a sajátos hangzás is.

Amúgy végig szomorúság – egyfajta „alkonyati atmoszféra” – jellemzi a dupla lemezt,  mely a Vajdasági magyar népdalok címet kapta. Még azokat a dalokat is befedi itt valamilyen bánat, amelyek eredetiben vidámabbak lehetnek. Nem pesszimizmus, nem lemondás ez, hiszen az albumnak megvan a maga kétségtelen életereje és dinamikája, de vitán felül áll, hogy alapvetően borongós anyag. Mezei egész munkásságára jellemzőek a sötétebb tónusok. Továbbra is kérdés – sőt, e lemez nyomán még élesebben vetődik fel –, hogy miért nem fogadta be őt még inkább a magyarországi kulturális élet. Nem kényeztetik idehaza, miközben a lengyel NotTwo kiadónál, a világ egyik legjobbnak ítélt free-dzsessz kiadójánál például már vagy öt lemeze jelent meg.