Inka kincsek Budapesten

Aranyszemből és drágakövekből fűzött nyakláncokat is láthat a közönség (Fotó: Bodnár Patrícia)

A szeptemberig látható tárlaton hazai gyűjteményekből származó kerámiák és textilek is helyet kaptak. A játéktérben a Machu Picchut is „körbejárhatjuk”.

A maja, az azték és az inka kultúra történeti áttekintésével kezdődik az Inkák aranya című tárlat, amely a Király utcai Komplexben látható. A leírások szerint a maja kultúrára úgy is tekinthetünk, mint egy olvasztótégelyre, amely a legjelentősebb ősi amerikai civilizáció volt. Napjainkig tartó történelmük során sok kultúrát ötvöztek a sajátjukkal. És bár az ősi maja civilizáció elpusztult – az európai konkvisztádorok pusztították el az 1500-as években –, a maja népcsoport a mai napig létezik Mexikó, Guatemala és Belize államok területén.

Az aztékok a mai Mexikó középső területén a 13. században kezdtek kitűnni a térség indián törzsei közül. Az azték birodalom fénykorát, legnagyobb területét az 1500-as évek elején élte II. Moctezuma uralkodása alatt, viszont a partra szálló európai hódítók a spanyol Fernando Cortez vezetésével két év alatt romba döntötték a világ egyik legfejlettebb birodalmát. A fővárost 1521-ben foglalták el, végleg elbuktatva ezzel a birodalmat. Az inkák misztikus birodalma egykor Közép-Amerikától Dél-Amerika déli részéig terjedt, társadalmuk szigorú hierarchiára épült. Egy ábra azt is szemlélteti, hogy négy alapkategóriát különböztettek meg: az inkát (uralkodót), a királyi család tagjait, a nemességet és a közembereket. A társadalmi rangot azonban nemcsak a gazdagság jelezte, hanem a fej formája is. A mai ember számára döbbenetesen hangzik, de körülbelül nyolcezer éven át foglalkoztak az Andok térségében a koponyák torzításával azért, hogy kifejezzék vele egy adott etnikai csoporthoz vagy társadalmi réteghez való tartozást, vagy azért, hogy megközelítsék a szépségideált. Mindezt úgy érték el, hogy a gyerekek fejét a kívánt forma elérése érdekében textíliákkal szorosan becsavarták, és falapok közé szorították.

Egy koncepciós per

A következő terembe érve rövidfilmet láthatunk, amely az inka birodalom virágzásán túl bukását is bemutatja. Bár sem az írásbeliséget, sem a kereket nem ismerték a mai formájában, az inkák egy jól működő államot hoztak létre, és működtettek, kultúrájuk évszázadokon át virágzott egészen a spanyolok érkezéséig. Az utolsó inka uralkodó, Atahualpa nem tekintette veszélyesnek Francisco Pizarrót, így csapdába csalták és elfogták. Hogy mentse az életét, hatalmas mennyiségű aranyat és ezüstöt ajánlott fel a spanyol hódítónak. Az uralkodót egy koncepciós pert követően 1533-ban kivégezték. A spanyolok fennhatósága alatt az inkák megpróbálták visszaállítani a régi rendet, de 1572-ben szuverén birodalmuk végleg elbukott – a csillogó vagyon átokká vált, aranykincseik legnagyobb részét beolvasztották.

A nap körül

A napnak kiemelt szerepe volt az inkák világképében, valamennyi uralkodó a Napistentől származtatta magát, az arany a Nap, az ezüst a Hold jelképe volt. A fémek testesítették meg az istenek hatalmát, ezért csak azok használhatták, akik közeli kapcsolatban álltak az isteni lényekkel. Ez papokra és uralkodókra szűkítette a kört. Az arany viselése egyfajta státusszimbólum volt. Az aranyból és ezüstből készült amulettekről és talizmánokról azt tartották, hogy védelmet nyújtanak viselőiknek – a tárlaton egyébként a perui Aranymúzeumból származó ékszerek között több mozgatható fémlemezekből álló darabot láthatunk, amelyek a viselés során zajt csaptak, hogy távol tartsák az ártó erőket.

A leírásokat számos szobor, kerámia és textil egészíti ki. Találunk itt kézzel formált, ülőhelyzetben lévő, várandós nőt ábrázoló, terrakotta termékenységszobrokat és gazdagon díszített, égetett agyagtálakat a 200–600 közötti időkből. Festett, mintás égetett korsók is vannak itt szép számmal 900–1470 környékéről – a kiállított tárgyak a Szegedi Tudományegyetem gyűjteményéből, valamint a nagykanizsai Thúry György Múzeumból érkeztek. Térképek, színes képekkel ellátott információs táblák is segítik a tájékozódást.

Csak egy kesztyű

Mire végre megpillanthatjuk az aranykincseket, amelyeket egyetlen teremben helyeztek el, már mindent tudunk az inka birodalomról. A több mint hárommilliárd forint értékű aranytárgyak némelyike 2600 éves.

A részleg leglátványosabb darabja az a majdnem egy kilogramm tömegű aranykesztyű, amely az 1000 és 1476 közötti időszakból származik. És láthatunk itt aranyszemből, smaragdból és ametisztből fűzött nyakláncokat. Aprólékosan kidolgozott koronák, maszkok, szobrok, poharak, korsók, edények, karkötők, fülékszerek és nyakékek teszik ki a kiállított anyag jelentős részét. Majd fentebb haladva három díszgombra vagy kitűzőre emlékeztető kilenc-, tíz- és tizenhat grammos aranytárgyról kiderül, hogy valójában szőrtelenítő csipeszek a Kr. e. 200 és Kr. u. 600 közötti időkből.

A kiállítás utolsó szekciója az aranylázról számol be, a 19. században többször is komolyabb aranyláz tört ki.

Mint írják, a folyók hordalékának átvizsgálása, az aranymosás továbbra is népszerű, bár hasznot nem hozó szabadidős tevékenység. Majd egy külön teremben a virtuális valóságba érünk, ahol a Machu Picchut is „bejárhatjuk”.