Ideje felfedezni Bartók kórusműveit

Tény, hogy Bartók legsikeresebb és legizgalmasabb művei zenekari darabok. Ezen a terepen folytatta legfontosabb zenei kísérleteit is, nem ijedve meg az őt ért vádaktól, sőt a kezdeti meg nem értéstől sem. Bizonyos értelemben valóban kijelenthető, hogy Bartók kórusművei – amelyeket megrendelésre írt – nem tartoznak pályafutásának és munkásságának fővonalába. Már csak azért sem, mert ezek a művek a szó egyszerű értelmében véve is szépek, majdhogynem melodikusak. Szerkezetük tiszta és szinte üvegszerűen átlátható, a bennük megejtett szelíd bartóki kísérletek logikusak, nem feszítik szét az adott darab kereteit, nem formálják át alapvetően a karakterét. Azaz a művek rendíthetetlenül szépek maradnak. Talán tényleg csak belemagyarázásnak tűnik, de Bartók kórusművei szinte folyamatosan a „népiség” dimenziójában tartják a hallgatót, hiszen minden részletükben és eresztékükben visszaidézik azt a világot, amelyből vétettek. Bartók kórusműveinek természetesen számtalan előadását rögzítették eddig. Aki ismer közülük jó párat, az tudhatja, hogy az érzékenység a kulcs Bartók kórusműveinek kiemelkedő előadásához. Ezt a kulcsot találta meg a 2011-ben elhunyt Dobszay László, amikor a Zeneakadémia és az ELTE közös kórusával rögzítette Bartók kórusműveit. (A felvételek egy részén közreműködik Kocsis Zoltán is zongorán.) Mindez 2008-ban történt, a BMC Records pedig most adta ki az anyagot egy dupla CD-n. Egy ilyen lemeznek nem szokás egy recenzióban sikert vagy éppen bukást jósolni, de ez a dupla CD biztosan népszerű lesz, még a megrögzött szőrszálhasogató Bartók-rajongók körében is. Nem mellesleg az az érzékeny előadásmód, amit a lemezen hallhatunk, nagyon jó reklám Bartók kórusműveinek – de talán lesznek olyan fiatal érdeklődők, akiknek épp ez a lemez nyithat majd ajtót Bartók teljes munkásságára és zenei zsenialitására.