Húsvét Keszthelyen: közösségi terekről vissza a családi körbe

A tárlat a keszthelyi intézmény és a nagykanizsai Thúry György Mú­­zeum együttműködésének eredménye. A szombati megnyitón Kardos Ferenc néprajzkutató, a szintén nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár igazgatóhelyettese felidézte, hogy a húsvét, mint a keresztény egyház legnagyobb ünnepe, a közösségi terekről mostanra visszahúzódott a családok körébe. Ezzel szemben a kiállításon látható, főként a huszadik század fordulóját idéző tárgyak és fotók még mutatják, hogy akkoriban alapve­tően a felekezeti közösségek ünnepe volt a húsvét, amelynek hangsúlyos elemei a templomhoz kötődtek.

A néprajzkutató szerint mára szinte eltűnt a barátok megajándékozását szolgáló mátkatálak, komatálak cseréje, az ismerkedést, udvarlást segíteni hivatott locsolkodás vagy akár a hímes tojások szentelése.
A kiállított tárgyakról szólva beszélt arról, hogy egykor a feszületek, szentképek minden ház természetes tartozékai voltak – Zalában az ügyesebb kezűek maguk is faragtak, vagy húsvéti terítőket hímeztek, amelyekből egyet-egyet mindig a templomnak adományoztak a felszentelésért „cserébe”.

A hímes tojások készítéséről a néprajzkutató elmondta: a világmindenséget szimbolizáló tojást a kereszténység előtti időkben faágak, levelek motívumaival díszítették, később a megfelelő technikai tudás birtokában tudták virágdíszekkel vagy a hímzésekből ismert motívumokkal ékesíteni. Száraz Csilla, a nagykanizsai mú­zeum igazgatója a megnyitón kiemelte, a két intézmény közös munkájának nyomán lehet elősegíteni a két város gyűjteményének fejlődését, tudományos feldolgozását és bemutatását. A Keszt­-
helyen most megnyílt kiállítás is először – tavaly húsvétkor – Nagy­kanizsán volt látható.