Hiteles és csaknem végig izgalmas sorozat a Terror

A 21. század első évtizede a sorozatok valóságos szökőárját szabadította a világra, ezen belül is leginkább Amerikára, ahol évente akár kétezret is leforgatnak.

Ami pedig az Egyesült Államokban sikert arat, az nemsokára megjelenik Magyarországon is. Így aztán ha valaki végigböngészi a műsorújságot, annyi futó sorozatot talál, ahány fűszál van a réten. Napjainkra olyan sokszínűvé vált ez a szegmens, hogy kis túlzással mindenki megtalálhatja a neki valót. Hazánkban (is) a végtelen hosszúra nyúló, a nyolcadik évadával jövőre talán lezáruló Trónok harca a legnépszerűbb, de komoly nézettséget ért el a zombis Walking Dead és a Westworld is.

Ilyen „pályatársak” mellett sikerült észrevétetnie magát a Terrornak, amely napjaink első számú ponyvaírója, Dan Simmons 2007-ben megjelent nyolcszáz oldalas horrorregényén alapul. Simmons egy olyan, máig meg nem oldott rejtélyt vett elő, amelynél szabadjára engedhette a fantáziáját. A Sir John Franklin által vezetett, 1845-ben az északnyugati átjáró keresésére indított expedícióról van szó, aminek szó szerint nyoma veszett 1848-ra. Mivel az áprilisban útnak induló felfedezőkről az utolsó híreket még 1845 nyarán hozta a Baffin-öbölből egy bálnavadász hajó, 1848-ban már komolyan aggódni kezdtek az Admiralitás lordjai. Ugyan a két hajó, a sarkvidéket egyszer már megjárt Erebus és a Terror bőséges, legalább három évre szóló készlettel volt ellátva, azért addigra valahogy abszolválniuk kellett volna a küldetést. Az információk hiánya pedig tág teret nyújt a képzeletnek, így Simmonsnak is, aki a rosszul, ólommal lezárt konzerveknek és egy arrafelé élő vérengző lénynek tulajdonítja az expedíció teljes pusztulását.

Ehhez aztán a német Edward Berger (korábban Tetthely krimiket jegyzett) rendező is ragaszkodott, így a lassan csordogáló, aztán alaposan felpörgő történetben felbukkan a legyőzhetetlen szörny is, de abban is biztosak lehetünk, hogy a betegségek, és a közösség széthullása is a pusztuláshoz vezetett volna. Nem sokan tudják, de a tíz rész java magyar stúdióban készült, a forgatás tengert egyáltalán nem látott. Négy díszlet épült: egy a fedélzetről, egy a hajó belsejéről, egy a jégmezőről ipari sóból, és egy az árbócozatról. Ezek a jelmezekkel, kellékekkel együtt olyannyira rendben vannak, hogy hibát még az igazi szőrszálhasogatók sem találhatnak bennük. Talán csak a rettenetes hideget nem sikerült megmutatni, hiszen a külső jelenetek javánál nem látszik a szereplők lehelete, pedig mínusz 40 Celsius-foknál valóságos gőzfelhőknek kellett volna feltörnie az orrukból, szájukból. A feszültséget viszont végig sikerült fenntartani, talán csak az utolsó, záró rész siklott ki valahogy, forgatókönyvileg is.

A magyar speciális effektes csapat, Pohárnok Ivánék mellett a színészek is kiválóak. A három főszereplő közül kettőt, az expedíció korán elhalálozó vezetőjét, John Franklint alakító Ciarán Hinds és az Erebus kapitányát játszó To­bias Menziest is láthattuk már a Trónok harcában. Az igazi főhős, Crozier kapitány szerepére pedig Jared Harris-t, a régi jó angol iskola képviselőjét találták meg, akit a Sherlock Holmes 2-től a Parfümig tucatnyi filmben láthattunk epizodastaként. A 2017-es forgatás aktualitását az adta, hogy a még 2014-ben az expedíció pusztulását hozó kietlen Vilmos-szigettől nyugatra megtalálták az Erebus roncsait, 2016-ban pedig tőle száz kilométerre délre a Terrort is a huszonhat méter mély tengerfenéken.