Kultúra

Hetvenötödik születésnapját ünnepli a „taxisofőr”

Úgy tűnik, Robert De Niro sosem megy nyugdíjba – Jövőre mutatják be Martin Scorsesével forgatott legújabb filmjét

A ma hetvenöt éves Robert De Niro, kétszeres Oscar-díjas amerikai filmszínész 1943-ban született New Yorkban, ír és olasz származású, festőművész szülők gyermekeként.

Robert-De-Niro
Ma is Hollywood legelfoglaltabb sztárja (Fotó: Reuters/Dado Ruvic)

Gyermekkorában sokat járt moziba, első szerepét tízévesen kapta az Óz, a csodák csodájában. Tanulóévei egy részét egy olasz bandában töltötte az utcán, akik a „Tejfelesszájú” becenevet ragasztották rá. Stella Adler színészstúdiójába 1960-ban iratkozott be, aki korábban Marlon Brando tanára és a Sztanyiszlavszkij-módszer, a pszichológiai karakterelemzés elkötelezett híve volt. Amikor arról faggatták, miért ezen a pályán indult el, a következőt válaszolta: „színészként minden következmény nélkül eljátszhatsz olyan dolgokat, amelyekhez egyébként az életben nem lenne bátorságod”.

A nagy áttörést Brian de Palma 1968-os Üdvözletek című filmjének főszerepe jelentette számára, ám karrierjét igazán Martin Scorsesével való találkozása (1972) indította be. Kilenc közös filmjük közül az első az 1973-ban forgatott Aljas utcák volt. Felfigyelt rá Francis Ford Coppola is: a Keresztapa-trilógia második részében rábízta a fiatal Vito Corleone szerepét, amelyért De Niro Oscar-díjat kapott a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában (1975). Két évvel később játszotta el pályájának egyik legemlékezetesebb alakítását, a Scorsese rendezte Taxisofőrben. Újabb világsikerek következtek, 1978-ban A szarvasvadász, 1980-ban a Dühöngő bika, melynek főszerepéért megkapta második Oscarját is, immár főszereplőként. A bokszoló Jake LaMotta hiteles megformálása érdekében ökölvívók közt élt inkognitóban, és negyven kilót hízott. A nyolcvanas években olyan filmekben játszott, mint a Volt egyszer egy Amerika vagy A misszió. A kilencvenes éveket ismét Scorsese társaságában, a Nagymenőkkel indította, 1993-ban pedig rendezőként is bemutatkozott a Bronxi mesében.

A vígjáték műfajában 1999-ben próbálta ki magát: a főszereplésével készült Csak egy kis pánik című komédia fergeteges sikert aratott. Azóta De Niro lubickol a zsémbes, morcos, ámde fifikás öregemberek és a joviális vagy éppen örökifjú nagyapák szerepében. Hetedik Oscar-jelölését 2012-ben a Napos oldal című dramedyben nyújtott alakításáért kapta. Tavaly az Oscar-díjas Barry Levinson rendezte Hazugságok mágusa című tévéfilm főszerepében láthattuk az HBO-n (a drámát nem vetítették a hazai mozik).
1993-ban Aranyoroszlán-életműdíjjal ismerték el munkásságát, 1997 óta a francia Becsületrend birtokosa. Társalapítóként létrehozta 2002-ben a New York-i Tribeca Filmfesztivált. A legnagyobb civil amerikai kitüntetést 2016-ban kapta meg, a Szabadság-érmet.