Kultúra

Hetvenéves Charlie

Szombaton ünnepelte születésnapját a „legfeketébb hangú fehér énekes”

Horváth Károly, népszerű nevén "Charlie" Liszt Ferenc-díjas énekes, a rock, a dzsessz, a blues, a funky és a soul jellegzetesen rekedt hangú előadóművésze ma hetvenéves.

Balettáncosnak készült

A Vas megyei Ondód (ma Torony) faluban született. Balett-táncosnak készült, az általános iskola utolsó öt évét az Állami Balettintézet iskolájában végezte, ahol Markó Iván évfolyamtársa és Somló Tamás osztálytársa volt. Zongorázni, majd trombitálni is tanult, de egy betegsége után eltanácsolták a megerőltető dolgoktól, így fel kellett hagynia táncos ambícióival.

Amikor kamaszodni kezdett, a barátaival Omega- és Scampolo-koncertekre járt, s persze hallgatta a külföldi előadókat, rajongott a dixielandért, nagy kedvence Ray Charles lett. Első zenekarában, az 1967-ben alakult Deccában énekelt és trombitált, gitárosuk Molnár György (Elefánt) volt, aki nemsokára az Omegába távozott. Nevüket - mivel a Decca híres lemezcég volt - jogi problémák miatt két év múlva meg kellett változtatniuk, s Olympia néven folytatták részben már más felállással, fúvósokkal. Sokat koncerteztek, táncdalénekeseket kísértek, saját számaik is voltak, de nem készült velük lemezfelvétel. Charlie akkoriban kapta művésznevét egyik barátjától. A zenekar hosszabb ideig Belgrád egyik előkelő szállodájában játszott pop-rock slágereket, de aztán 1970-ben szétesett, s egy ideig nem kínálkozott számára jó lehetőség.

Objektum doboz

A kilátástalan helyzetből egy afrikai hakni mozdította ki. Fél évet töltött bárzenészekkel Szudánban, a világslágereket játszó zenekarban egy magyar, majd egy angol énekesnő is szerepelt, amely később - már a Közel-Keleten, Bejrútban, Dubajban - Tátrai Tibor gitárossal és Charlie öccsével, a szaxofonon és fuvolán játszó Horváth Csabával egészült ki. Ez a két és fél év meghatározó volt Charlie zenei pályafutásában, érdeklődése a funky és a soul hangzás felé fordult.

1995-ben könyv jelent meg életéről Charlie / Ami soul az szól címmel. A gazdag életutat, különböző földrészeket bejárt művészember önvallomása ebben a könyvben megpróbál képet adni a hivatásában átélt gyönyörű pillanatokról és a megpróbáltatásokról is. Charlie fia, Ákos maga is zenész, több dalt is írt már az apjának, akiről szakmai berkekben sokan úgy vélekednek, hogy világsztár lehetett volna, ha nem itt, és nem akkor születik.

Hazatérése után az újjáalakított Olympiában muzsikált a gitáros Tátrai Tiborral. Innen csábította el őket 1975-ben a Generál együttes, amely korábban sikeres tinicsapat volt, de miután a gitáros Karácsony János az LGT-ben, az énekes Révész Sándor pedig a Piramisban folytatta, új utakat kerestek. Charlie rekedtes hangjához nem illettek az addigi könnyed dalok, így hát stílust váltottak. A Zenegép című album funky, rock stílusával, egyedi hangzásával meghozta a várt sikereket, de inkább a keleti blokk országaiban, mint itthon, s Charlie volt az első idehaza, aki - az afrikai évek hatásaként - kongázott könnyűzenei együttesben. A zenekar azonban nem kapott támogatást, és a küszködést megunva 1979-ben felbomlott.

Charlie újra az Olympiában folytatta, de már nem Magyarországon, hanem a sokkal jobban jövedelmező Skandináviában. Hiába csábították vissza a Rock Színházba régi zenészbarátai a Jézus Krisztus Szupersztár szerepével, 1982-ben a kiváló zenészekből alakult Pannonia Express kötelékében csaknem egy évtizedes hazai szünet következett, az együttessel vagy külön úton zenélve bejárta a fél világot Svájctól Norvégián és Spanyolországon át Japánig és az Egyesült Államokig.

Horváth Charlie 20171027

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom