Hétköznapivá váló borzalmak

A téli háború című kötet naplószerűen, jól adja vissza a harcok hétköznapivá váló borzalmait: az elbeszélő, Martti Hakala annyira hozzászokik a halálhoz, a szenvedéshez és a nélkülözéshez, hogy az hamar ugyanolyan napi történéssé válik beszámolójában, mint a reggelizés vagy az alvás.

A regény stílusa jól tükrözi azt, amiről szól: nem találkozunk nagy fordulatokkal (a lövészárkokban kevés csoda történik), és nincsenek magukkal ragadó szóvirágok sem. Van azonban hideg, éhezés és halál. Nehéz olvasmány, mert a története nem ragad magával, éppúgy vontatottan vánszorog a hóban, ahogy a főszereplő. Nincs „happy end”, nincs katarzis: bár több száz ember halála árán a finn katonák megvédik a rájuk bízott frontszakaszt, a végén megtudják, hogy a békeegyezmény alapján a föld, amit védtek, az ellenségé lett, és minden, ami történt, hirtelen értelmetlenné válik.

A történelmi regényt letéve nem az az érzés keríti hatalmába az embert, hogy mindenképp kézbe szeretné venni a folytatást, hanem épp ellenkezőleg, hogy soha nem szeretné újra azt érezni, amit Martti Hakala beszámolóinak olvasása közben. Talán több ilyen könyvet kellene írni a háborúról.