Kultúra
Hét alkotó részesült a Nemzet Művésze díjban
Kásler Miklós: A díjazottak a jövő magyar nemzedékeinek identitását fogják megalapozni + Interjú a művészekkel!
Ötödik alkalommal osztották ki a Nemzet Művésze címeket tegnap a Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) megalakulásának évfordulója napján. Amint azt Vashegyi György, a köztestület elnöke megnyitójában elmondta, az elismerést az MMA kezdeményezésére az Országgyűlés alapította 2013-ban a magyar művészeti élet kimagasló teljesítményt nyújtó, Kossuth-díjjal már elismert képviselőinek megbecsülése, méltó életkörülményeik biztosítása céljából. A díj odaítéléséről tizenegy Kossuth-díjas művész döntött idén is – a megüresedett díjazotti helyekre figyelemmel, ugyanis a címet egyidejűleg legfeljebb hetven személy viselheti. A bizottság tagjai 2018-ban Aknay János festőművész, Eperjes Károly színművész, Gyulai Líviusz grafikus, Kiss János balettművész, Medveczky Ádám karmester, Sára Sándor operatőr-filmrendező, Schrammel Imre keramikus, Finta József építőművész, Sebő Ferenc előadóművész és Szilágyi István író, elnöke Kubik Anna színművésznő volt. Döntésük alapján a Nemzet Művésze cím új birtokosa lett Budai Ilona népdalénekes, Fekete György belsőépítész, Kampis Miklós építész, Kunkovács László fotóművész-néprajzkutató, Lator László költő-műfordító, Orosz István grafikusművész és Rofusz Ferenc animációsfilm-rendező.
„A művész nem a valóságot ábrázolja, hanem azt a látomást, amit a valóság élménye kelt az emberi lélekben. Ez a többlet a művészet” – idézte Márai Sándort Vashegyi, kiemelve, hogy a Nemzet Művésze cím hét várományosának élményt, illetve hitet adó életművében ez a többlet olyan örökkévaló érték, amellyel hazai és nemzetközi elismerést kiváltva fáradhatatlanul szolgálták, szolgálják nemzeti kultúránk gyarapítását, jó hírnevének öregbítését. Tehetségük, szorgalmuk és alázatos alkotóerejük méltó megbecsülését fejezi ki a díj, köszönjük művészi és emberi példamutatásukat – zárta beszédét.
A díjakat átadó Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere köszöntőjében elmondta: magyarságunk számos más nemzettel ellentétben azért nem veszett el a történelem viharaiban, mert különös és erős önazonosság-tudattal rendelkezik, amely képes ellenállni minden erőszakos külső hatásnak. Nem lehetnénk magyarok, ha nem lenne magyar identitásunk, ha nem lenne lelkünk és gondolatvilágunk szerves része Vörösmarty lírája, Munkácsy festményei, Jókai regényei, Liszt és Kodály dallamai, Kós Károly és Makovecz Imre épületei – fűzte hozzá a miniszter. Kiemelte: a díjazottak egész életükben azon fáradoztak, hogy ápolják és gazdagítsák a magyar kultúrát, segítsék múltunk és jelenünk feldolgozását, irányt mutassanak a nemzetnek. Olyan alkotásokat, műremekeket hoztak létre, amelyek beépülnek a kultúránkba, és a jövő magyar nemzedékeinek identitását fogják megalapozni. „Életük, munkásságuk álljon követendő példaként mindazok számára, akik hivatásukként a magyar művészet további gyarapítását választották. Egy igazi alkotónak az igazi elismerés a szeretet, a mai napon átadott díjakkal egy egész nemzet szeretetét és tiszteletét fejezzük ki” – hangsúlyozta Kásler Miklós.
Rofusz Ferenc animációs filmrendező: Ez tényleg a szeretet díja, mindent felülír
– Milyen érzés az Oscar-díj és a Kossuth-díj után a Nemzet Művésze címet is átvenni?
– Amikor a rádióban hallottam, hogy megnyertem az Oscar-díjat, a legboldogabb és a legcsalódottabb ember is voltam, hogy nem lehettem ott. A Kossuth-díjat már itt élhettem meg. Most az értesítést postán kaptam meg, és jó, hogy ültem, amikor kinyitottam a borítékot. Ez felülír minden díjat! Jól fogalmazta meg miniszter úr, hogy a szeretet díja: tényleg az. A fiam is itt lehetett az átadáson – ennél többet én nem akarok.
– Milyen volt negyven év után újra a Pannónia Filmstúdióban dolgozni legújabb alkotásán, az Utolsó vacsorán?
– Hátborzongató. A negyven évvel ezelőtt elutasított ötleten egyetlen kockát sem módosítottunk. Hála istennek, hogy akkor nem fogadták el, mert a mostani technológiával sokkal hitelesebben tudtuk megcsinálni. Huszonöt tagú zenekarral élő zenét vettünk fel a filmhez – csodálatos volt.
– Mi a legfontosabb gondolat, amit átad a tanítványainak?
– Azt, amit édesanyám mondott állandóan, hogy ha meg akarod valósítani az ötletedet, hinni kell benne, mert akkor, ha kitartasz, előbb-utóbb megvalósul. Csak azt nem mondta a mutti, hogy ez negyven év múlva lesz. Illetve azt szoktam még javasolni, hogy nézzenek körül a világban! Ismerjenek meg más kultúrákat, művészeket, mert borzasztó sokat lehet ebből meríteni, utána pedig jöjjenek haza, itthon csináljanak egyedi filmet.
Budai Ilona népdalénekes: Ha megtagadjuk örökségünket, magunkat is elveszítjük
– Mit jelent népdalénekesként a nemzet művészének lenni?
– Amikor megkaptam az értesítést, először meghatódtam, aztán pedig megijedtem. Mert olyanok helyére léptem most, mint Erdélyi Zsuzsanna és Kallós Zoltán, akiknek hatalmas életművük van. Ötven évig próbáltam tenni a magyar népdalért, népművészetért, de kicsinek érzem magam hozzájuk képest. Bízom benne, ad az Úristen elég időt meg erőt, hogy méltó utódjuk lehessek.
– Egy ilyen elismerés után már lehet ölbe tett kézzel ülni és örülni?
– Nem, éppen ellenkezőleg. Megyek tovább, és ugyanolyan hittel, szeretettel, alázattal teszem a dolgomat. Arra sarkall, hogy még szebb dolgokat keressek, vagy adjam tovább, amit kaptam.
– Köszönőbeszédében említette az alázatot, a magyar népdal szolgálatát. Miért fontos ez?
– A lelkemnek, lelkünknek fontos. Nem tudok más kapcsolatot elképzelni a népdalaim és köztem, mint ezt a szolgálatot, alázatot. Úgy érzem, azért élek, hogy ezt a gyönyörű műfajt elvigyem mindenhová a világon, a legkisebb falvaktól a legnagyobb színháztermekig, templomokig. Úgy érzem, hogy ezzel tudok adni magamból, a lelkemből, az örökségünkből. Ami nagyon fontos, mert ha nem figyelünk az örökségünkre, és nem adjuk tovább, megtagadjuk, akkor előbb-utóbb a hitünket és magunkat is elveszítjük.
Fekete György belsőépítész: Ha az ember képességet fedez fel magában, azt ki kell teljesíteni
– Mit jelképez a Nemzet Művésze díj?
– Számomra összegezés. Feltehetően életem utolsó évtizedét élem nyolcvanhat évesen, és nem kis dolog, hogy az embert még ilyenkor is éri elismerés. Imponáló a nemzet művészeinek névsorát megnézni, nagyon jó érzés közéjük tartozni. Ez engem további munkára inspirál. Semmit sem szabad abbahagyni, amíg az ember él, addig dolgozni kell. Ha az ember képességet, tehetséget fedez fel saját magában, azt ki kell teljesíteni.
– Mire sarkallja ez az elismerés? Miben nem teljesedett még ki?
– Két dologért kap az ember díjat: az egyik, hogy elismerik, amit eddig csinált. A másik viszont a nemzet által adott előleg a jövendőre nézve, hogy amíg az ember él, mozogni, gondolkodni tud, addig szíveskedjék elvégezni a dolgát. Mert ellensúlyozni kell azt, hogy minden nemzetnek vannak hanyagjai és ellenségei is, és helyettük is dolgozni kell. A művészeti munka mindenféleképpen nemzetépítő munka.
– Milyen további munka vár még önre?
– Először is az Akadémia tiszteletbeli elnökeként bejárok dolgozni az új irodaházba. Terveim vannak a famozaikjaimmal is, mert jövő év végén Zalaegerszegen önálló kiállításom lesz, a Göcseji Múzeum két termébe bevihetem az életművem zanzáját, sűrítését – arra is készülnöm kell. Két könyvem van előkészület alatt, egy szász iparművészettel foglalkozó tanulmány, illetve harminc portré 1970–2018-ig.