Kultúra

Hervé és Hervé: két generáció a falakon

Párizs és Budapest, Le Corbusier épületei és a pesti Fekete Lyuk a Várfok Galériában

Lucien és Rudolf Hervé, apa és fia felesel, beszélget egymással fotói­kon keresztül március 13-ig a Várfok Galériában. Míg Lucien, aki Elkán László néven lett anyakönyvezve, az építészet szigorú rendjét helyezte előtérbe, addig örökké lázadó fia megpróbálta bemutatni azt a bonyolult, töredezett kort, amelyben élt.

Hervé és Hervé 20190211
A kőoroszlánt és a fiút Bécsben az apa fotózta, a kissé elmosódó apát a fiú (Fotó: Bodnár Patrícia)

Két különböző világ, két kor találkozik a Várfok Galériában, ahol Lucien és Rudolf Hervé jól kiválogatott fotóit tették egymás mellé. Sokszor valóban összekacsintanak a képek, ugyanakkor láthatjuk a két egymástól nagyon különböző fotós természetét is.

A Hódmezővásárhelyen, gazdag zsidó családba születő Elkán László attól függetlenül is a régi, polgári világ embere volt, hogy Párizsban banktisztviselőként kommunistává lett, és az is maradt a világháború alatt a partizánok között. Majd kizárta a párt, és véget ért a kaland, maradt a polgári lét és a fotográfia. Amit még a háború előtt elkezdett, de csak 1949-ben, Le Corbu­sier Marseille-ben akkortájt felhúzott épületeit fotózva vált hivatásává: ettől kezdve az emblematikus építész műveinek megbízott dokumentálója lett. Az erős fény-árnyék hatást mutató épületfotók hozták meg számára a világhírt a nyolcvanas években.

Fia, Rudolf 1957-ben született Párizsban, művészeti képzést kapott, és a már 1965-től betegeskedő apja mellett kezdett el dolgozni. Első önálló kiállítása 1976-ban volt, aztán az Eiffel-toronyról készített, nagy sikerű sorozata után bejárta a világot. A rendszerváltás zavaros, izgalmas éveiben Magyarországra költözött, és a fotográfia mellett elektografikákkal, performance-okkal is foglalkozott. Ismertté talán a Fekete Lyukról készített sorozatával vált, de végül mindenben csalódva költözött vissza 1997-ben Párizsba, ahol három év múlva meg is halt. A kilencvenéves apának kellett eltemetnie a fiát.

A négyszemközt című tárlat az 1938 és 1993 közötti időszak foto­gráfiáit sorakoztatja fel, párosítja. Az apa megfontoltan, jól kivágott és exponált fotóit és a fiú lendületét, kísérletezését, „határfeszegetését”. Hol békésen megférnek egymás mellett, hol pedig valóban feleselnek a képek. Az apa híres, 1951-ben exponált Bánatos marseille-i kislánya mellé Rudolf útszéli elpusztult fekete macskája került, amire egy kidobott ernyő vet árnyékot. Míg az apa a Luxembourg-kertben fotózott egy „illedelmesen” csókolózó párt, addig a fiú sok mindent megmutat a mellette lévő, 1988-ban készített fotográfiáján. Lucien Hervé 1947-ben készített, Eperszedők című képén egy idős asszony hátsó felét láthatjuk, míg Rudolf 1991-ben egy testhez álló nadrágba bújt fiatalnak mutatja meg eme testtáját. Lucien 1948-as képén Lucky, a modell Dior-ruhában pompázik, Rudolf pedig Király Tamás egyik extravagáns kreációját, születésnapi koktélruháját fotózza 1991-ben. Aztán az apa egy misén a pap összetett kezét veszi észre, a fiú egy másfajta szeánszon, az Orkesztra Luna zenekar 1992-es koncertjén fotóz hasonlóan tartott kezet.

Egymást is fényképezték: Rudolf a fekete és a vörös kontrasztjára épülő, 1990-es fotóján erősen torzul az apai fej, míg az apa Bécsben fényképezi le fiát, aki éppen szájon csókol egy kőoroszlánt, és a kor divatja szerint bal fülében három fülbevalóval is pukkasztja a polgárokat – minden bizonnyal a saját apját is.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom