Hangzuhany és zenedobálás

Installációk és vetítések is szerepelnek a különleges kiállításon (Fotó: Ficsor Márton)

Jócskán találhatók még gótikus elemek is az óbudai Lajos utca 158. alatt található kétszintes épületben, amely a főváros egyik legöregebb háza. Itt működött a birtokos Zichy grófok sörfőzdéje, majd 1735-től lakások voltak benne. A 20. századi rekonstrukció óta Budapest Galéria egyik kiállítóterét alakították itt ki, a hely kifejezetten a kortárs hazai és nemzetközi képzőművészetet hivatott bemutatni. Így kerülhetett ide a Hungária körút 194-es szám alatt található – a néhai miniszter, Katona Kálmán által alapított – Hermina Galériához kötődő alkotócsoport kiállítása is, amely január 7-ig tekinthető meg Búra címmel. A 2015-ben alakult, mintegy egytucat képzőművész és ugyanannyi zenész alkotta társaság arra a bátor elhatározásra jutott, hogy kapcsolatot keres és épít a kortárs zene és kortárs képzőművészet között. Amelyek külön is kemény diónak bizonyulhatnak a befogadó szempontjából, de az alkotóknak támpontot adhat például az ismétlés és ismétlődés, amely a zenében és a képzőművészetben is fellelhető.

A közös pontokat, találkozásokat is megmutató kiállítás címében megjelenő búra egyszerre elhatárol a külső világtól, két részre osztva az adott teret. Ugyanakkor bezár, és egyben védelmet is jelent. A búra többnyire üvegből van, tehát betekintést enged az alatta lévő világba, ugyanakkor onnan is jól látszik, hogy mi zajlik kint. A fontos a megmutatkozás, hiszen a képzőművész és a zenész végcélja is ez. Így aztán mindjárt egy „hangzuhany” alá is beállhatunk a földszinti térben, ahol a hangok mellett Gryllus Samu egy A1-es méretű lapra, „kottára” sűrítve egy kortárs zenei szerenádot készített a szerelem, a vágy, a ragaszkodás hangjaival. Találomra állunk meg Tillmann Hanna grafikáinál: az Anna Margit emlékére készített munka a jellegzetes képi világot kialakító művész Madárnő című 1956-os munkájából indul ki. Tillmann digitális technikával készített Énekesmadár című kollázsa került rá mellesleg a tárlatot hirdető tájékoztatóra is. Megállhatunk egy pillanatra Nagy Zsófi Variációk körre és négy pontra címmel készített kisfilmjénél, ahol a pontokat a sárga körön random mozgó fehéregerek jelentik. A Peternák Anna, Bolcsó Bálint, Muntag Lőrinc, Rubik Ernő Zoltán, Szabó Ferenc János, Szigeti Máté és Tornyainé Dóry Zsuzsa által jegyzett, Dobáljuk meg a kortárs zenét! című interaktív hanginstalláció lett talán a fentebb említett törekvések egyik legjobb illusztrációja. Egy nagy lavór (búra) alatt kortárs zene szól, és ha az edényt különféle szilárdságú anyagokkal: babbal, radírdarabkákkal vagy éppen pehelycukorral megdobáljuk, akkor egy program segítségével a kortárs darabot is megváltoztathatjuk, belenyúlhatunk a dologba. Így voltaképp szerzőtársakká is válunk rombolásunkkal, ami alkotás is egyben – a képzőművészet és a zene, az alkotó és a befogadó kapcsolatának szimbólumaként.